Kovács András Ferenc kettős verskötetében klasszikus időmértékes formákban íródott darabok szerepelnek. Válogatottak, régiek, újak – s végül néhány műfordítás latinból… Itt jelenik meg először (persze, csak egy szűk válogatásban) az ókori római költő, Caius Licinius Calvus harminchat verse is.
“Arrafele tartunk, ahol a hang az új fény, / a gondolat megreked, és új értelmet kap / a dolgok mélysége.” Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: „rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk…” Nagy […]
A Kriterion Téka-sorozatában megjelenő kötet a székely vértanú, Horváth Károly húgának visszaemlékezéseit gyűjti egybe, Somogyi Gréta szakértő gondozásában. „A visszaemlékezések, emlékiratok nagyon fontos forrásai a történészeknek, hiszen egyéni véleményt fogalmaznak meg, de éppen emiatt némi fenntartással kell ezeket kezelni. Közreadásuk indokolt, mert olyan társadalom-, család- és kortörténeti új információkkal gazdagítják a tudományt, ami segít az […]
Örökérvényűbb lesz-e egy vers, ha törlünk belőle címzést, ajánlást, datálást? Lehet-e egy alkalmi vers jó, szép, sőt: nagyvers? S vajon mennyire „gyanús” ma, a XXI. század elején egy olyan verseskötet, ami csupa alkalmi (tehát a keletkezés körülményeit egyáltalán nem titkoló) verset tartalmaz? Tudjuk az irodalomtörténetből, hogy Arany Jánosra is nagy hatással voltak Csokonai alkalmi versei […]
