Atlasz vállára veszi a holdat

“Arrafele tartunk, ahol a hang az új fény, / a gondolat megreked, és új értelmet kap / a dolgok mélysége.” Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: „rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk…” Nagy Zalán sorai tűpontosan, finom humorral és ravaszul mutatnak meg valamit közérzetünkből, bajainkból, rögeszméinkből, abból, hogy nincsenek, vagy ha vannak, aligha számítanak már biztos kapaszkodóink önmagunk és a világ megismeréséhez. Sokszor kellemetlenül érzi magát az ember ezektől a versektől, miközben érzi azt is, hogy nem hazudnak. Máskor meg mintha friss levegőhöz jutnánk: „végül csak eljutok oda / ahonnan már többé soha /…/ semmi nem hívhat tovább” Olyan érzelmi struktúrának a lenyomatai, amely minket sem hagy aludni: „sosem volt ennyire / közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt” Horváth Benji





További hasonló könyvek


Randevú a Feket nyúlban

Anyahiány és világjárvány; velünk élő gyermekkorunk révült boldogsága és pulzáló sebhelyei; a Ceaușescu-diktatúra vége, ami aztán mégsem bír befejeződni; egyszer csak átjárható földrajzi határok és a lélekben felépülő falak, amelyek sehogyan sem akarnak leomlani. Visszhangos magány. Tófalvi Zselyke könyvében finom és erős regénysűrítmények hullámzanak. Mire kifut a partra az egyik, vagy sziklába ütközve végtelen számú […]

Karolina kertje

A név kátyú, vaddisznódagonya, omladék, szerelem – ezzel a címmel jelent meg Wirth Imre összefüggő kisprózákból álló sorozata több irodalmi lapban, köztük a kolozsvári Helikon irodalmi folyóiratban. Ma Karolina kertje címmel tartja a kezében az olvasó ezt a szövevényes regényt, amelyre rá lehet aggatni a családtörténet, emlékirat, korrajz, útirajz, prózai köntösbe bújtatott líra megnevezést. Ám egyik meghatározás sem elég pontos, […]

A világ folytatódik

A fantasztikusan mozgékony és termékeny E. E. Kisch bekalandozta a huszadik század első felének világát, mindent rögzített a maga sajátos, olykor paradoxális (de lényegre tapintó!) látásmódjával. A magyar olvasó gyakran megkérdezi, ez a Kisch miért nem írja Kis-nek a nevét, hiszen bizonyosan Kis volt valamikor valakije… De egyetlen digitális enciklopédián belül is – nyelvek szerinti […]