Honteremtők albérletben

A Honteremtők albérletben valóban méltánylandó őszinteséggel megírt önéletrajz, ezért is nyújtja a lehető leghitelesebb képet egy erdélyi magyar műszaki értelmiségi sorsáról a 20. század második felében, illetve a 21. első évtizedeiben.
Saját élettörténetének megírása közben Virág György szinte semmit nem bízott a képzeletére, csak az emlékeiben, a megéltekben, a leszűrt tapasztalatok között kutatva igyekezett minél hozzáférhetőbben kitárulkozni, azzal a nem tagadott szándékkal, hogy ha valaki elolvassa majd a szövegét, könnyebben megértse saját és ezáltal korosztálya, sorstársai gondolkodását, viszonyulását egy emberségesnek nem igazán mondható rendszerhez.





További hasonló könyvek


Desertum

Vincze ferenc regénye tíz év után második kiadásban jelentkezik. A Desertum az emlékezés és a felejtés dinamizmusával játszik, hiszen a kettő egyszerre működik: emlékezünk, ugyanakkor felejtünk, és tisztában vagyunk azokkal a részekkel is, amiket elhallgatunk. .Sőt, fennáll a gyanú, hogy az az igazán fontos, amit nem mondunk el. Vincze Ferenc regényében különböző nemzetiségű nagyapák (kettőnél […]

A világ folytatódik

A fantasztikusan mozgékony és termékeny E. E. Kisch bekalandozta a huszadik század első felének világát, mindent rögzített a maga sajátos, olykor paradoxális (de lényegre tapintó!) látásmódjával. A magyar olvasó gyakran megkérdezi, ez a Kisch miért nem írja Kis-nek a nevét, hiszen bizonyosan Kis volt valamikor valakije… De egyetlen digitális enciklopédián belül is – nyelvek szerinti […]

A ránc gyermekei

Tankó Andrea nem mindennapi érzékenységgel beszél olyan, gyakran nehezen megközelíthető témákról, mint mélyszegénység, analfabetizmus vagy korai iskolaelhagyás, és az ezekből fakadó társadalmi kiszolgáltatottság és kirekesztés, a gyerekvállalás kérdése, abortusz, rasszizmus és előítéletek. Azaz a marginalizált roma közösségek hétköznapi megpróbáltatásairól Romániában.