Desertum

Vincze ferenc regénye tíz év után második kiadásban jelentkezik. A Desertum az emlékezés és a felejtés dinamizmusával játszik, hiszen a kettő egyszerre működik: emlékezünk, ugyanakkor felejtünk, és tisztában vagyunk azokkal a részekkel is, amiket elhallgatunk. .Sőt, fennáll a gyanú, hogy az az igazán fontos, amit nem mondunk el. Vincze Ferenc regényében különböző nemzetiségű nagyapák (kettőnél bőven több) mesélnek, akikkel, ha mindenkivel a maga módján is, de ugyanaz esett meg. Hiszen születés, szerelem, halál, siker és kudarc: desertum – cserbenhagyás? pusztaság? lakomát lezáró csemege? –, ezek az emberi mivoltunkat meghatározó alapélmények. Méghozzá itt és (majdhogynem) most: Kelet-Európában, egy több nemzetiségű vidéken, amely lehet Erdély is, egy olyan időben, amely még nem dolgozta fel és nem zárta le a nagyapák korát. A könyv pontosan ezt a munkát igyekszik elvégezni, újra és újra feltépve a félig behegedt sebeket.





További hasonló könyvek


Farkashab

A Farkashab műfaját a szerző archív naplóként nevezi meg. Az énelbeszélőben az emlékek újraélése az önmagával való szembenézést, a múlt árnyaival, démonaival való harcot váltja ki. Kitörési kísérleteiben mindig az általa jól bejárt/belakott perifériára vetődik vissza, mintha erre ítélné a karma, illetve a család és a társadalom.

Minden kémia

Elizabeth Zott nem egy átlagos nő. Sőt, biztosan kikérné magának, ha bárki úgy gondolná, hogy létezik átlagos nő. De a 60-as években a Hastings Kutatóintézet csupa férfiból álló tudóscsapatának igen ódivatú fogalmai vannak a nemek egyenlőségéről. A kivétel Calvin Evans, a magányos, zseniális, Nobel-díjra jelölt mizantróp, aki beleszeret Elizabeth elméjébe… is. Csodásan működik köztük a […]

Zákeus fügefája

Pascal mondja a Gondolatok 194. töredékében: „…csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri”. Nem hiszem, hogy igényt tarthatnék a kitüntető értelmes ember címre: nem ismerem Istent, és abban sem vagyok biztos, hogy „tiszta” szívből keresem őt. […]