Desertum

Vincze ferenc regénye tíz év után második kiadásban jelentkezik. A Desertum az emlékezés és a felejtés dinamizmusával játszik, hiszen a kettő egyszerre működik: emlékezünk, ugyanakkor felejtünk, és tisztában vagyunk azokkal a részekkel is, amiket elhallgatunk. .Sőt, fennáll a gyanú, hogy az az igazán fontos, amit nem mondunk el. Vincze Ferenc regényében különböző nemzetiségű nagyapák (kettőnél bőven több) mesélnek, akikkel, ha mindenkivel a maga módján is, de ugyanaz esett meg. Hiszen születés, szerelem, halál, siker és kudarc: desertum – cserbenhagyás? pusztaság? lakomát lezáró csemege? –, ezek az emberi mivoltunkat meghatározó alapélmények. Méghozzá itt és (majdhogynem) most: Kelet-Európában, egy több nemzetiségű vidéken, amely lehet Erdély is, egy olyan időben, amely még nem dolgozta fel és nem zárta le a nagyapák korát. A könyv pontosan ezt a munkát igyekszik elvégezni, újra és újra feltépve a félig behegedt sebeket.





További hasonló könyvek


A szavakat felszippantja a csend

Hellmut Seiler a Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. 1988-ban telepedett ki Németországba, Backnangban él. Első verseskötete, a Die Einsamkeit der Stühle a kolozsvári Dacia Könyvkiadónál jelent meg 1982-ben. Több díjban részesült, a legutóbbi a Siebenbürgisch-Sächsischer Kulturpreis, 2024-ben.

Kufárok a templomban

Markó Bélának az utóbbi időben szabadversei jelentek meg, nagyobb részt a Kalligram kiadónál. Ez a kötet azt példázza, hogy ezalatt az idő alatt sem mondott le a kötött versformáról. Ötven szonettet adunk most közre, melyek az elmúlt hat év alatt születtek.

A Tatár-hágó előtere

Dáné Tibor emlékirata a szerző híradó tisztként átélt második világháborús emlékeit dolgozza fel. Fókuszában az a bő másfél esztendő áll, amelyet a szerző 1944. március 24-étől (a huszonegyedik születésnapjától) kezdődően 1945. június végéig a galíciai fronton, illetve hadifogságban töltött.