November 10, 2022

Székely János levelei a könyvvásáron

Székely János 30 címmel nyílt kiállítás a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében, a legnagyobb „elfeledett” író, költő szerkesztői leveleiből.

Szabó Róbert Csaba, a Látó főszerkesztő-helyettese a lapelőd Igaz Szó levelezését egy csőtörés alkalmával találta meg a Látó pincéjének egy eldugott zugában. A kimenő szerkesztői leveleket ugyanis két példányban gépelték le, egyiket megkapta a szerző, a másik maradt az archívumban. Most utóbbi, idézőjeles levelek egy része kerül az érdeklődők elé, az úgynevezett kötelespéldányok ugyanis „igazi” levélként függenek a falon. Ezek a levelek egyébként, amint az „ősbemutatón” elhangzott, egy erdélyi irodalmi múzeumban kellene helyet kapjanak, ahogy a lassan elkallódó szerzői hagyatékok is.

A 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mintegy kéttucatnyi olyan levél tekinthető meg, melyeket Székely János olyan szerzőknek írt, akiknek művei mára már az iskola tananyag részévé váltak. Többek között Hervay Gizellának, Farkas Árpádnak, Markó Bélának vagy épp Szőcs Gézának címzett „leveleket” olvashatunk. Nem mondhatjuk, hogy egy látványos kiállítás ez, ám hangsúlyoznunk kell, hogy tartalmilag annál jelentősebb.

A közszemlére tett „levelek” mindenike ugyanis kortörténet a javából. Amennyiben picit is ismerős az 1960 és 1989 közötti időszak, Székely János irodalmi munkásságának a tanulmányozása nélkül is lenyűgöző az, ahogyan barátságosan, diplomatikusan és nem egyszer kíméletlen kritikai vénával javasol javítást vagy épp kerek-perec leírja, hogy egy adott vers miért nem közölhető.

De ugyanígy lenyűgöző az is, ahogyan győzködi a költészet feladásával őt „fenyegető” fiatal Szőcs Gézát arról, hogy nagy tisztelője, vagy arról ír Markó Bélának, hogy „ne válassza soha a könnyebbik utat” és „még sokra viheti költőként”. 

Markó Béla egyébként 1976 és 1989 között egy szerkesztőségi szobában dolgozott Székely Jánossal, akit a „huszadik század egyik legjelentősebb erdélyi írójának” tart.

A kiállítás külön ínyencsége az a „levél” amelyben Gagarin űrutazása után rendel verset „az Igaz Szó szerkesztőségének legnagyobb levelezője”. A verset 1961-ben meg is kapja Veress Zoltántól.

November 14, 2022

„Nincs női irodalom. Emberek vannak, akik írnak.”

Mit takar a női jelző a magyar irodalomban? Mikor és milyen formában használjuk? Van olyan, hogy női irodalom? Felcímkézés, megbélyegzés a női jelző használta? Van-e értelme egyáltalán kiemelni, hogy valaki női szerző, vagy egyszerűen csak szerzők vannak, nemtől függetlenül? Ezeket a kérdéseket feszegették a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra meghívott női szerzők A „női” jelző jelentősége […]

November 13, 2022

Utazás és otthonkeresés

Könyvben utazunk – ez az idei könyvvásár mottója és ez sokmindent magában hordoz. Hogyan lehet írni tájakról és hogy hogyan lehet „irodalommá írni egy-egy térséget”. Hogyan olvasunk és írunk utazás közben. De arra is választ kapunk, hogy mit jelent magyar írónak lenni. Mészáros Sándor, a beszélgetés moderátora először arra kérdez rá, hogy miért is utazunk. […]

November 12, 2022

Szavakat találni arra, amire nincsenek szavaink

Fekete Vince, a Magvető kiadó gondozásában megjelent Halálgyakorlatok című legújabb verseskötetét is bemutatták a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A kötetben a költő azt próbálja ábrázolni, amit szinte lehetetlen, a halált, amelyre nincsenek szavaink. Már 2019 nyarának végén elkezdte írni a verseket ehhez a kötethez Fekete Vince, de a koronavírus-járvány, illetve az előző kötetének kiadása megakasztotta […]