Újabb Alkalmi

Örökérvényűbb lesz-e egy vers, ha törlünk belőle címzést, ajánlást, datálást? Lehet-e egy alkalmi vers jó, szép, sőt: nagyvers? S vajon mennyire „gyanús” ma, a XXI. század elején egy olyan verseskötet, ami csupa alkalmi (tehát a keletkezés körülményeit egyáltalán nem titkoló) verset tartalmaz? Tudjuk az irodalomtörténetből, hogy Arany Jánosra is nagy hatással voltak Csokonai alkalmi versei (az Arany-életműben is vannak „alkalmatosságra írott versekˮ), manapság viszont mintha szégyellnék a költők az ilyen típusú verseiket, vagy ha be is válogatják azokat az ún. komoly, „ihletettˮ darabok közé, igyekeznek minél kevesebb alkalmi verssel az olvasó színe elé állni. 2016-ban jelent meg Lövétei Lázár László Alkalmi című kötete, amivel a szerző megpróbálta visszaperelni a „polgárjogotˮ az alkalom szülte verseknek Újabb Alkalmi című kötetét ugyanaz a tematikai és formai gazdagság jellemzi, mint az első kötetet – hogy lesz-e értelme Lövétei kísérletének, azt majd az idő dönti el.





További hasonló könyvek


Próbaélet

A versírás „állandó vakrepülés, állandó ugrás az ismeretlenbe” mondja Térey János, vagyis a költő olyan ejtőernyős (vigyük tovább: bungee jumpingozó), aki senki által nem kényszerítve felmegy a magasba, ahonnan aztán a mélybe dobja magát, miközben egy hirtelen metszéssel elvágja maga mögött a tartókötelet. Ebben az önként vállalt vakrepülésben igazi zsigeri érintettséget, bensőséges, mélyről jövő kapcsolatot […]

A világ folytatódik

A fantasztikusan mozgékony és termékeny E. E. Kisch bekalandozta a huszadik század első felének világát, mindent rögzített a maga sajátos, olykor paradoxális (de lényegre tapintó!) látásmódjával. A magyar olvasó gyakran megkérdezi, ez a Kisch miért nem írja Kis-nek a nevét, hiszen bizonyosan Kis volt valamikor valakije… De egyetlen digitális enciklopédián belül is – nyelvek szerinti […]

Állami boldogság II. – Budapesti lektúra

Bartos oldalról oldalra belegázol – méghozzá frontálisan – a jóérzésbe és jó ízlésbe, olyan kíméletlenül (felszabadítóan?) őszinte és nyers hangvételt enged meg magának, ami a sokszor finomkodó magyar irodalomban egyáltalán nem megszokott. „Szívesebben hiszem, hogy a művészet az élet föle. Sörhab, kicsap.” Ilyen kicsapás Bartos memoárja: mámor, frenézis. Nagy szerepet kapnak az alapvető testi funkciók, […]