Talán vagytok

Ez a háború könyve. Lapjain szentjánosbogarakká zsugorodnak az emberek. Minden útja ugyanabba az irányba vezet: a bizonytalanba.
Ez a háború nem a frontokon, a lelkekben történik. Hanem az arcok vonásaiban, a nyugtalanság görcsös mozdulataiban.
Ez a háború a Szűzanya arcának könnye, ami miatt kimásznak a holtak a felzászlózott sírokból.
Ez a háború nem egy országon belül szaggat, hanem szerte a világban.
Kopriva Nikolett könyve azt a valóságot mutatja, melyben boszorkányok énekelnek bombát a házak falaiba.





További hasonló könyvek


Mircea Könyve. Duna-csatorna

„1948. június 12. Tegnap a nyolcadikból hármat letartóztattak. Mintha elnyelte volna őket a föld. Ma kettőt. Az egyik Mircea, a gimnázium kiválósága. Börtönbe kerül, és másnap a szokásos eljárások szerint egy orosz teherautó padlójára dobva kísérik át a városon. Példaként. Legyen előadás. Legyen cirkusz. Négy csőre töltött pisztoly az értékes fogásra irányul. A nép ellensége […]

Egy az egymillióból

Hogyan tudok megtanulni együtt élni ezzel az egy az egymillióból előforduló immundrendszeri betegséggel, amelyre nincs kezelés, és amelynek az oka ismeretlen? Mivel ilyen alacsony a páciensek száma, nagyon kevés információ áll a szakértők rendelkezésére ahhoz, hogy kutatásokat végezhessenek ennek a betegségnek a kialakulásáról. Mit fogok tenni? Dőljek hátra lemondóan, mondván, hogy ezen az állapoton nem tudok […]

Állami boldogság II. – Budapesti lektúra

Bartos oldalról oldalra belegázol – méghozzá frontálisan – a jóérzésbe és jó ízlésbe, olyan kíméletlenül (felszabadítóan?) őszinte és nyers hangvételt enged meg magának, ami a sokszor finomkodó magyar irodalomban egyáltalán nem megszokott. „Szívesebben hiszem, hogy a művészet az élet föle. Sörhab, kicsap.” Ilyen kicsapás Bartos memoárja: mámor, frenézis. Nagy szerepet kapnak az alapvető testi funkciók, […]