Nem kopog senki a vers falán



Kiérlelt, tiszta, halkszavú, olykor a szelíd suttogásból szenvedéllyel felizzani képes, indulattól fűtött költészet ma is a Tóth Ágnesé. Az elmúlással is számot vető, ám életigenlő, derűt sugárzó szövegek a kimondás szabadságával is megajándékozzák az olvasót.





További hasonló könyvek


A ránc gyermekei

Tankó Andrea nem mindennapi érzékenységgel beszél olyan, gyakran nehezen megközelíthető témákról, mint mélyszegénység, analfabetizmus vagy korai iskolaelhagyás, és az ezekből fakadó társadalmi kiszolgáltatottság és kirekesztés, a gyerekvállalás kérdése, abortusz, rasszizmus és előítéletek. Azaz a marginalizált roma közösségek hétköznapi megpróbáltatásairól Romániában.

Székely Jeruzsálem – 7. kiadás

Esszéregény az identitásról 7-ik KIADÁS, ÚJRA SZÍNES KÉPEKKEL! Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett – a 16. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat. A vérségileg nem, de lelkileg zsidó székelyföldi emberek szinte hihetetlen története: a hitvallásért vállalt végeérhetetlen üldöztetésről szól. Valóban […]

Honteremtők albérletben

A Honteremtők albérletben valóban méltánylandó őszinteséggel megírt önéletrajz, ezért is nyújtja a lehető leghitelesebb képet egy erdélyi magyar műszaki értelmiségi sorsáról a 20. század második felében, illetve a 21. első évtizedeiben. Saját élettörténetének megírása közben Virág György szinte semmit nem bízott a képzeletére, csak az emlékeiben, a megéltekben, a leszűrt tapasztalatok között kutatva igyekezett minél […]