Nem kopog senki a vers falán



Kiérlelt, tiszta, halkszavú, olykor a szelíd suttogásból szenvedéllyel felizzani képes, indulattól fűtött költészet ma is a Tóth Ágnesé. Az elmúlással is számot vető, ám életigenlő, derűt sugárzó szövegek a kimondás szabadságával is megajándékozzák az olvasót.





További hasonló könyvek


Kalózlány. Az utolsó szinta

Az égiháború előtti csend. A Fent az aranyporos paraván mögött a végső leszámolásra készülődik, Richard Brokapaemar minden fortélyát beveti, hogy visszaszerezze az uralmat az emberek világa fölött. A kalózok is igyekeznek rendezni soraikat, de számtalan új kihívással kell szembenézniük: Charlotte nem tudja irányítani a színeket, kiderül, hogy áruló bujkál közöttük, és vészjósló hírek érkeznek, hogy […]

Sorsfordító

A könyv alaptörténete egy családról szól, akik ’89 nyarán egy kislánnyal vágnak neki a zöld határnak Magyarország felé. A szökés közben megsérült apa nem bírja felvenni a harcot az idegen környezettel és az új helyzettel. Az anyagi és lelki problémákkal küzdő család segítője egy idős hölgy, aki maga is régi démonaival küzd. A főleg női […]

A tó

Tamás Dénes kisregényének főszereplője egy hegyi tó. Főszereplők csak a regényekben és a filmekben vannak, a vándorló elbeszélő azonban most nem történetet akar mesélni, hanem a tájélményét szeretné szavakba ölteni. Olyasmit szeretne szavakkal művelni, amit a tájfestők tesznek az ecsetjükkel. Úgy közelíti meg szavakkal a tavat, vele a hegyet, a sziklákat, a fákat és a […]