Magány pergő errel

  • Szerző: Ilma Rakusa
  • Kiadó: Bookart
  • Kiadás éve: 2023
  • Oldalak száma: 168
  • Kategória: Szépirodalom
  • Ár: 45 RON
  • Forgalmazó kiadó: Bookart

A Svájcban élő, sok nyelven beszélő, sok tájat bejárt Ilma Rakusa prózakötetében az otthontalan otthonosság tájképeit és jellemrajzait találjuk. Az Én-elbeszélő új meg új barátságokat köt, személyisége gazdagodik általuk, miközben a veleszületett, örök idegenség mindenkitől eltávolítja. Ez a távolság azonban elbeszélői perspektívát is jelent, amellyel kiváló megfigyelőképesség és finom irónia párosul. Zürich és Nagoya, Graz és Szarajevó, dél-francia gyógynövényillatú hegyoldal és nyugat-szibériai jégmező, a szlovén Karszt és a magyar Alföld: a narrátor, aki közel áll a szerzőhöz, minden tájból erőt merít, és mindenütt mindenkivel szót tud érteni. Miközben felfigyel az apró részletekre, az emberi sorsok furcsa fordulataira, elbeszélői világa egészét is szem előtt tartja, azt a sokszínű és sérülékeny világot, azon belül Európát, amelyben él, hőseivel és olvasóival együtt. A kötet írásai hűvösek, mégis szenvedélyesek. Precíz leírások, mégis tele vannak empátiával és érzelmi nyomatékkal. Líraiságuk elbeszélői természetű mágia, derűjük át van itatva a hontalanság melankóliájával.





További hasonló könyvek


Randevú a Feket nyúlban

Anyahiány és világjárvány; velünk élő gyermekkorunk révült boldogsága és pulzáló sebhelyei; a Ceaușescu-diktatúra vége, ami aztán mégsem bír befejeződni; egyszer csak átjárható földrajzi határok és a lélekben felépülő falak, amelyek sehogyan sem akarnak leomlani. Visszhangos magány. Tófalvi Zselyke könyvében finom és erős regénysűrítmények hullámzanak. Mire kifut a partra az egyik, vagy sziklába ütközve végtelen számú […]

A kötelező letérőnél forduljon

Ozsváth Zsuzsa második verseskötetének lapjain jelek, jelzések vezetik át az embert. Vagy valahova. Egy kicsit úgy, mint az erdőben: észre kell venni a jeleket a fákon. Akkor már a színük s a formájuk elárulja, hogy forráshoz vezet-e, vagy éppen várromhoz az az ösvény. Vagy sehova. Mert egyenesen a semmibe fut, akár az élet: egy utolsó […]

Állami boldogság II. – Budapesti lektúra

Bartos oldalról oldalra belegázol – méghozzá frontálisan – a jóérzésbe és jó ízlésbe, olyan kíméletlenül (felszabadítóan?) őszinte és nyers hangvételt enged meg magának, ami a sokszor finomkodó magyar irodalomban egyáltalán nem megszokott. „Szívesebben hiszem, hogy a művészet az élet föle. Sörhab, kicsap.” Ilyen kicsapás Bartos memoárja: mámor, frenézis. Nagy szerepet kapnak az alapvető testi funkciók, […]