A kötelező letérőnél forduljon

Ozsváth Zsuzsa második verseskötetének lapjain jelek, jelzések vezetik át az embert. Vagy valahova. Egy kicsit úgy, mint az erdőben: észre kell venni a jeleket a fákon. Akkor már a színük s a formájuk elárulja, hogy forráshoz vezet-e, vagy éppen várromhoz az az ösvény. Vagy sehova. Mert egyenesen a semmibe fut, akár az élet: egy utolsó nagy-nagy szakadékba. És nem marad más, mint a hiány, hajdani eltévedt túrázó helyett még mindig itt visszhangzó vak lábdobogása. Persze semmi sem ilyen egyszerű és átlátható, hiszen Ozsváth Zsuzsaversek között bolyong az olvasó egy Ozsváth Zsuzsa‑könyvben, ami mégsem egy sötét erdő – hanem tekervényes mondatok csábító szövegszövevénye. Mire pedig végigér rajta, már azt érzi: nem is akar innen kikeveredni. Mert az utolsó oldalakhoz érve megérti, hogy nem kell felhagynia minden reménnyel.





További hasonló könyvek


Ez a vakító nap

Maria egy marosvásárhelyi gimnázium görögtanárának a lánya, és a szó szoros értelmében szerelmes a görög kultúrába. Nővére, a szőke, tehetséges Eliza örökbefogadott gyerek: az orosz kislány elveszítette szüleit az első világháborúban. Egy görögországi nyaraláson a két nővér megismerkedik Andreasszal, illetve Athanasiosszal, akik szintén testvérek, s hamarosan megtartják a páros esküvőt. Eliza prímabalerina lesz Bukarestben, de […]

Az utolsó vagon

Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal.

K-dossszié

„A K-terminálban húsz, a városhoz markánsan kötődő – különböző szemléletű, foglalkozású, életvitelű, életkorú – személyt kérdeztem meg kolozsvári élményeiről, valamint életműve, tevékenysége kolozsvári hátteréről, Kolozsvár alakító, performatív potenciáljáról” – fogalmaz e beszélgetőkönyv riportere, Korpa Tamás. Az interjúk érintik a kincses város régebbi történeteit; hosszabban időznek az alcímbe emelt „dossziékban” is megőrzött (rendszerváltás előtti, körüli) közelmúltban; […]