A Farkashab műfaját a szerző archív naplóként nevezi meg. Az énelbeszélőben az emlékek újraélése az önmagával való szembenézést, a múlt árnyaival, démonaival való harcot váltja ki. Kitörési kísérleteiben mindig az általa jól bejárt/belakott perifériára vetődik vissza, mintha erre ítélné a karma, illetve a család és a társadalom.
Kovács András Ferenc kettős verskötetében klasszikus időmértékes formákban íródott darabok szerepelnek. Válogatottak, régiek, újak – s végül néhány műfordítás latinból… Itt jelenik meg először (persze, csak egy szűk válogatásban) az ókori római költő, Caius Licinius Calvus harminchat verse is.
Vannak vidékek legbelül… Ezekről a legbelső vidékekről mesél ez a könyv. Hajnali tépelődéseimről, ki nem mondott szavaimról, emlékfoszlányokról és arról a szabadságról, amit az évek múlása hozott, s amivel hol tudok élni, hol nem. Szerelmek és félelmek. Megkönnyebbülés. Gyereksírás és férfimosoly. Arcok végtelen sora. Egyik gondolat fonódik a másikba, nincs határ és nincs idő, és […]
Egy nevelőotthonban, ahol nehéz sorsú fiatal lányokat gondoznak, kettős gyilkosság történik. Valaki bestiális módon végez egy diáklánnyal és az ügyeletes nővérrel. Ezzel egy időben az egyik bentlakónak nyoma vész, de ágyában rábukkannak a gyilkos fegyverre, egy kalapácsra. Minden jel arra mutat, hogy ő volt a tettes, ráadásul hamarosan gyermekrablás miatt is folyik utána a hajsza. […]
