A Farkashab műfaját a szerző archív naplóként nevezi meg. Az énelbeszélőben az emlékek újraélése az önmagával való szembenézést, a múlt árnyaival, démonaival való harcot váltja ki. Kitörési kísérleteiben mindig az általa jól bejárt/belakott perifériára vetődik vissza, mintha erre ítélné a karma, illetve a család és a társadalom.
A fiatalokat olykor nagyon érdekli az öregség, talán mert kíváncsiak, talán félnek. Egy másik létállapot, ami még itt van. Az öregeket már kevésbé érdeklik a fiatalok, itt vannak még, de mások. Az alászállás talán az nem is az öregségbe vagy a másba vezet, hanem a teljességbe, az egészbe. A hős útja is véget ér egyszer. […]
Kali Ágnes angyalai nem befogott szemű angyalok. A vakság itt nem megalkuvás, nem gyávaság, hanem a tisztánlátás egyetlen útja. Kali Ágnes angyalai nem lesütött szemmel, fejüket lehajtva járnak a világban, hanem töretlenül és behódolást nem tűrve a Napba tekintenek. Épp ilyenek ezek a versek is: rémisztően bátran és rémisztően szépen mondják ki mindazt, amit mások […]
Egy nevelőotthonban, ahol nehéz sorsú fiatal lányokat gondoznak, kettős gyilkosság történik. Valaki bestiális módon végez egy diáklánnyal és az ügyeletes nővérrel. Ezzel egy időben az egyik bentlakónak nyoma vész, de ágyában rábukkannak a gyilkos fegyverre, egy kalapácsra. Minden jel arra mutat, hogy ő volt a tettes, ráadásul hamarosan gyermekrablás miatt is folyik utána a hajsza. […]
