Aranyosszéki katonatörténetek. Néprajzi, antropológiai elemzés

Bakos Áron azt a kérdést veti fel, hogy a 20. századi történelem milyen mértékben és formában szólt bele az egyének, a családok, a kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után. Az aranyosvidéki beszélgetőtársait hallgatva arra figyel fel, hogy a történelem elválaszthatatlanul kötődik a tájhoz és a környezethez, a tárgyakhoz, az emberekhez. És amit a szerző finom módszerességgel érzékeltet: áthatja az etnikumok, a generációk, a férfiak és a nők vélekedéseit, életvezetését és diskurzusát.





További hasonló könyvek


20. századi erdélyi magánlevél-gyűjtemények

A kéziratos levél az emberi kommunikáció történetének szerves tartozéka volt. Elterjedése összefügg a migráció és az utazás tömegessé válásával, az információéhség kialakulásával, valamint a közlekedés tökéletesedésével, a postaszolgálat intézményesülésével, az alfabetizáció elterjedésével. Virágkora a 18., a 19., valamint a 20. század, különösen a két világháború korszaka. A távbeszélés technikai kiépülése az utolsó években-évtizedekben teljesen kiszorította. […]

Változó korok, változó városképek

Csepreghy András szenvedélyes gyűjtő. Igazi műgyűjtő. Tulajdonképpen ugyanúgy művészi értékeket gyűjt, mint akik képzőművészeti alkotásokra, régiségekre, történelmi ereklyékre szakosodtak: korabeli fotókat, rajzokat, olykor száz évesnél is régebbi, „sorozatgyártásra” ítélt műalkotásokat. A szerző tisztában van gyűjteményének értékével. És nem tagadja, hogy büszke rá. Azt sem, hogy e kincs összegyűjtése nem kis erőfeszítésébe került. Az első, 9000 […]

“Ha levelem elolvastad, add tovább” Bonczidai Dezső kézírásos gyülekezeti levelei a két világháború közötti Kidén

Ilyefalvi Emese munkája részben írásantropológiai, részben vallási néprajzi kutatás eredménye. Egyik kérdése a levélírás térhódítására, a másik a lelkészi pasztoráció sajátos formájára irányítja a figyelmet. Bonczidai Dezső (1902–1946) lelkész 1928–1946 között a kidei (Kolozs megye) református gyülekezetben szolgált. 1932–1935 között a híveit többnyire heti rendszerességgel megírt, sokszorosított, a faluban kézből kézbe adott levelekben is megszólította: […]