Hellmut Seiler a Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. 1988-ban telepedett ki Németországba, Backnangban él.
Első verseskötete, a Die Einsamkeit der Stühle a kolozsvári Dacia Könyvkiadónál jelent meg 1982-ben. Több díjban részesült, a legutóbbi a Siebenbürgisch-Sächsischer Kulturpreis, 2024-ben.
„1948. június 12. Tegnap a nyolcadikból hármat letartóztattak. Mintha elnyelte volna őket a föld. Ma kettőt. Az egyik Mircea, a gimnázium kiválósága. Börtönbe kerül, és másnap a szokásos eljárások szerint egy orosz teherautó padlójára dobva kísérik át a városon. Példaként. Legyen előadás. Legyen cirkusz. Négy csőre töltött pisztoly az értékes fogásra irányul. A nép ellensége […]
A színművésznő beszéli a gyermekek nyelvét. De a felnőttekét is. Versnyelven is beszél – sót alkalomadtán a szajkóén, a rigóén és egyéb röpködő tollasokén is … Mi adott és ad neki erőt, hogy az állandó színtársulatok belátható világa helyett ö maga alkosson egyszemélyes színházat? Hogyan hozza létre színvonalas, eredeti előadásait városokban, de „árkon-bokron túl” is, […]
“Arrafele tartunk, ahol a hang az új fény, / a gondolat megreked, és új értelmet kap / a dolgok mélysége.” Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: „rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk…” Nagy […]
