A Stollwerck família



1838, Köln. Anna Sophia örömmel segít apjának a patikában. A nagymamájától tanultak alapján kifejleszt egy saját receptet, és a köhögés elleni cukorkákat hamarosan a gyógyszertárban is sokan keresik. Amikor August, a patikusgyakornok eljegyzi, a lány biztos jövő elé néz. Ám az apja hirtelen megbetegszik. Úgy tűnik, még az orvosok sem tudnak segíteni rajta, és August is egyre furcsábban viselkedik.
Mindeközben a fűszerkereskedő fia, Franz Stollwerck visszatér Párizsból, ahol inaséveit töltötte, és immár képzett cukrászmesterként pékséget akar nyitni a városban. A fiú Anna Sophia gyerekkori barátja volt, és azóta is szerelmes a lányba. Amikor megkéri a kezét, Anna Sophia nehéz döntés előtt áll: a családjával szembeni kötelességét teljesítse, vagy a szívére hallgasson?

Rebekka Eder regényét igaz történet ihlette: a kölni Stollwerck család és híres csokoládébirodalmuk felemelkedését követhetjük végig női sorsokon keresztül a 19. század évtizedeiben. A nagyívű regényfolyam első kötetét tartja kezében az olvasó.





További hasonló könyvek


Akár a folyó

Megható történet egy fiatal lányról, akinek egy váratlan találkozás után gyökeresen megváltozik az élete… A tizenhét éves Victoria Nash egy barackfarmon él a coloradói Iola városában, ahol a család egyedüli nőtagjaként, nehéz természetű férfiakkal körülvéve kell a háztartást vezetnie. A rejtélyes múltú fiatal vándor, Wilson Moon el kellett, hogy hagyja a szülőföldjét, így kénytelen másutt […]

Farkashab

A Farkashab műfaját a szerző archív naplóként nevezi meg. Az énelbeszélőben az emlékek újraélése az önmagával való szembenézést, a múlt árnyaival, démonaival való harcot váltja ki. Kitörési kísérleteiben mindig az általa jól bejárt/belakott perifériára vetődik vissza, mintha erre ítélné a karma, illetve a család és a társadalom.

Zákeus fügefája

Pascal mondja a Gondolatok 194. töredékében: „…csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri”. Nem hiszem, hogy igényt tarthatnék a kitüntető értelmes ember címre: nem ismerem Istent, és abban sem vagyok biztos, hogy „tiszta” szívből keresem őt. […]