November 12, 2022

Az olvasás nagy buli

Ami talán leginkább hiányzott a könyvvásárból az elmúlt két évben, az nem más, mint az olvasóvetélkedő.

Másodszor vettem részt zsűriként ebben az játékban, és ez alkalommal talán még nagyobb élményt nyújtott, mint először. Hiányzott már a mocorgás, az izgulás.  Idén az V-VIII. osztályos diákok Zágoni Balázs, Szamos-parti Hollywood című könyvét olvasták, és akkor talán innen is indítok, a könyvtől, mert már az is hatalmas élményt nyújtott számomra.

Most már több, mint tíz éve tartozom a felnőttek világába, felnőttesen igyekszem élni, többnyire pedig felnőttes dolgokat is olvasok. Ezért is féltem kézbe venni Zágoni Balázs könyvét. Zsűritagként azonban kötelességem, nem térhettek ki a feladat elől – ezzel biztattam magam, azt hiszem talán az első tíz oldalig, majd beszippantott. Így ismerkedtem meg a Pagony kiadó Abszolút töri sorozatával is, ami arra szolgál, hogy a magyar történelmet emészthetőbbé, izgalmasabbá tegye a gyerekek számára egy-egy kalandregénnyel. Több szerző is csatlakozott már ehhez a kezdeményezéshez, Mészöly Ágnes, Kiss Judit Ágnes, Wéber Anikó, vagy Zágoni Balázs. Mindegyik regény egyik kulcsmotívuma az iskola udvarán álló hatalmas, és ősreg platánfa, amely kaput nyit a múltba azok számára, akik ismerik a titkát.

A Szamos-parti Hollywood az első világháború kitörése körüli éveket járja körül, Budapesten és Erdélyben játszódik, és talán az egyik fontos pillére az, hogy a gyerekek megértsék, hogy mi is vezetett a Trianonhoz. Viszont mindezt egy olyan csomagba burkolta a szerző, amelyben három gyerek a napjainkból utazik vissza a múltba, hogy megtalálja Kertész Mihály (Michael Curtiz) Kolozsváron játszódó filmjét, A tolonc-ot, amely azért egyedi, mert benne látható amúgy a magyar színháztörténet kiemelkedő alakjának, Jászai Marinak  az egyetlen fennmaradt mozgóképes alakítása. Tehát, mindamellett, hogy picit más megvilágításban tekinthetünk az akkori román-magyar helyzetre, erős fókusz kerül a kolozsvári filmgyártásra is. És ez azért fontos, mert az oktatásban nem feltétlenül kerül hangsúly erre. Tehát, a napjainkból odacsöppenő karakterek berántják a fiatal olvasókat is, és olyan kiemelkedő alakokat ismerhetnek meg, mint Janovics Jenő, Bánffy Miklós, vagy Szilvássy Carola.

Azt hiszem a teljes zsűri, valamint a tanárok és a játékvezető nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy szívet melengető volt látni a gyerekeket, ahogyan nagy izgalommal futnak neki a kérdéseknek, improvizálnak jelenetet, és tényleg kívülről-belülről ismerik a könyvet. És lehet, hogy néhány év múlva emlékezni fognak, és leveszik a polcról az Erdélyi történet Trilógiát, vagy rákeresnek A tolonc-ra, és megnézik. Vagy pedig eszükbe jut Zágoni regénye, ahol a három jóbarát Jászai Marival és Berky Lilivel beszélgetett. Vagy ellátogatnak Bonchidára, és eszükbe jut, hogy itt vívott párbajt a huszonegyedik századi Bende és Gazsi báró, vagy pedig az, amikor Bánffyval meglátogatták az oláhokat, akik elmesélték, hogy nem túl szabadok most Erdélyben. Ezért mondhatom mindenféle közhely nélkül azt, hogy minden csapat győzött, megnyert magának egy fontos szeletet a múltból, amire majd emlékezni lehet. Mert amúgy a könyvnek is ez az egyik tanulsága. Hogy ezek az alakok, a tetteik, a művészetük abban él tovább, hogy mi emlékezünk rájuk. És nem csak emlékezünk, hanem el is teszünk belőlük egy darabot a saját jellemünkbe. Hogy amikor valaki, akár mi magunk a magyar, vagy erdélyi szóra gondolunk, akkor valami olyan jusson eszünkbe, amire ne csak a mell ütögetésével legyünk büszkék, hanem úgy igazán, jó okkal érezzük azt.

A verseny döntője után a gyerekeknek lehetőségük volt találkozni az íróval, ami egyértelműen hihetetlen jó élmény volt mindkét fél számára. Nagyon jó kor ez, ahol a kortárs írók szó szerint köztünk járnak, és esélyünk is van beszélgetni velük. Ugyanakkor, azt gondolom, hogy egy író számára ritkán adódik nagyobb élmény, mint hogy egy ilyen vetélkedő döntője után találkozzon a gyerekekkel, akik mindent tudnak a regényéről, élik és értelmezni próbálják minden egyes pillanatát. Zágoni Balázs is rengeteg kérdést kapott, ami talán hasznosabb visszajelzés a szakmainál.

(Szöveg: Szabó Eszter / Fotó: Kilyén Zsolt, Szigeti Szenner Szilárd)

September 11, 2023

10 éves a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasójátéka

Tizedik alkalommal szervezi meg idén az Olvasd el, és játssz velünk! olvasás-népszerűsítő játékát a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az elmúlt évtizedben Erdély-szerte több ezer gyerek olvasta el a kijelölt könyveket, játszott együtt és találkozott, beszélgetett a szerzőkkel. „Annyira szívünkhöz nőtt, annyira megszoktuk már, hogy szeptemberben az ősszel együtt nemcsak a suli kezdődik, hanem a közös olvasás […]

November 14, 2022

„Nincs női irodalom. Emberek vannak, akik írnak.”

Mit takar a női jelző a magyar irodalomban? Mikor és milyen formában használjuk? Van olyan, hogy női irodalom? Felcímkézés, megbélyegzés a női jelző használta? Van-e értelme egyáltalán kiemelni, hogy valaki női szerző, vagy egyszerűen csak szerzők vannak, nemtől függetlenül? Ezeket a kérdéseket feszegették a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra meghívott női szerzők A „női” jelző jelentősége […]

November 13, 2022

Utazás és otthonkeresés

Könyvben utazunk – ez az idei könyvvásár mottója és ez sokmindent magában hordoz. Hogyan lehet írni tájakról és hogy hogyan lehet „irodalommá írni egy-egy térséget”. Hogyan olvasunk és írunk utazás közben. De arra is választ kapunk, hogy mit jelent magyar írónak lenni. Mészáros Sándor, a beszélgetés moderátora először arra kérdez rá, hogy miért is utazunk. […]