November 12, 2022

Az olvasás nagy buli

Ami talán leginkább hiányzott a könyvvásárból az elmúlt két évben, az nem más, mint az olvasóvetélkedő.

Másodszor vettem részt zsűriként ebben az játékban, és ez alkalommal talán még nagyobb élményt nyújtott, mint először. Hiányzott már a mocorgás, az izgulás.  Idén az V-VIII. osztályos diákok Zágoni Balázs, Szamos-parti Hollywood című könyvét olvasták, és akkor talán innen is indítok, a könyvtől, mert már az is hatalmas élményt nyújtott számomra.

Most már több, mint tíz éve tartozom a felnőttek világába, felnőttesen igyekszem élni, többnyire pedig felnőttes dolgokat is olvasok. Ezért is féltem kézbe venni Zágoni Balázs könyvét. Zsűritagként azonban kötelességem, nem térhettek ki a feladat elől – ezzel biztattam magam, azt hiszem talán az első tíz oldalig, majd beszippantott. Így ismerkedtem meg a Pagony kiadó Abszolút töri sorozatával is, ami arra szolgál, hogy a magyar történelmet emészthetőbbé, izgalmasabbá tegye a gyerekek számára egy-egy kalandregénnyel. Több szerző is csatlakozott már ehhez a kezdeményezéshez, Mészöly Ágnes, Kiss Judit Ágnes, Wéber Anikó, vagy Zágoni Balázs. Mindegyik regény egyik kulcsmotívuma az iskola udvarán álló hatalmas, és ősreg platánfa, amely kaput nyit a múltba azok számára, akik ismerik a titkát.

A Szamos-parti Hollywood az első világháború kitörése körüli éveket járja körül, Budapesten és Erdélyben játszódik, és talán az egyik fontos pillére az, hogy a gyerekek megértsék, hogy mi is vezetett a Trianonhoz. Viszont mindezt egy olyan csomagba burkolta a szerző, amelyben három gyerek a napjainkból utazik vissza a múltba, hogy megtalálja Kertész Mihály (Michael Curtiz) Kolozsváron játszódó filmjét, A tolonc-ot, amely azért egyedi, mert benne látható amúgy a magyar színháztörténet kiemelkedő alakjának, Jászai Marinak  az egyetlen fennmaradt mozgóképes alakítása. Tehát, mindamellett, hogy picit más megvilágításban tekinthetünk az akkori román-magyar helyzetre, erős fókusz kerül a kolozsvári filmgyártásra is. És ez azért fontos, mert az oktatásban nem feltétlenül kerül hangsúly erre. Tehát, a napjainkból odacsöppenő karakterek berántják a fiatal olvasókat is, és olyan kiemelkedő alakokat ismerhetnek meg, mint Janovics Jenő, Bánffy Miklós, vagy Szilvássy Carola.

Azt hiszem a teljes zsűri, valamint a tanárok és a játékvezető nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy szívet melengető volt látni a gyerekeket, ahogyan nagy izgalommal futnak neki a kérdéseknek, improvizálnak jelenetet, és tényleg kívülről-belülről ismerik a könyvet. És lehet, hogy néhány év múlva emlékezni fognak, és leveszik a polcról az Erdélyi történet Trilógiát, vagy rákeresnek A tolonc-ra, és megnézik. Vagy pedig eszükbe jut Zágoni regénye, ahol a három jóbarát Jászai Marival és Berky Lilivel beszélgetett. Vagy ellátogatnak Bonchidára, és eszükbe jut, hogy itt vívott párbajt a huszonegyedik századi Bende és Gazsi báró, vagy pedig az, amikor Bánffyval meglátogatták az oláhokat, akik elmesélték, hogy nem túl szabadok most Erdélyben. Ezért mondhatom mindenféle közhely nélkül azt, hogy minden csapat győzött, megnyert magának egy fontos szeletet a múltból, amire majd emlékezni lehet. Mert amúgy a könyvnek is ez az egyik tanulsága. Hogy ezek az alakok, a tetteik, a művészetük abban él tovább, hogy mi emlékezünk rájuk. És nem csak emlékezünk, hanem el is teszünk belőlük egy darabot a saját jellemünkbe. Hogy amikor valaki, akár mi magunk a magyar, vagy erdélyi szóra gondolunk, akkor valami olyan jusson eszünkbe, amire ne csak a mell ütögetésével legyünk büszkék, hanem úgy igazán, jó okkal érezzük azt.

A verseny döntője után a gyerekeknek lehetőségük volt találkozni az íróval, ami egyértelműen hihetetlen jó élmény volt mindkét fél számára. Nagyon jó kor ez, ahol a kortárs írók szó szerint köztünk járnak, és esélyünk is van beszélgetni velük. Ugyanakkor, azt gondolom, hogy egy író számára ritkán adódik nagyobb élmény, mint hogy egy ilyen vetélkedő döntője után találkozzon a gyerekekkel, akik mindent tudnak a regényéről, élik és értelmezni próbálják minden egyes pillanatát. Zágoni Balázs is rengeteg kérdést kapott, ami talán hasznosabb visszajelzés a szakmainál.

(Szöveg: Szabó Eszter / Fotó: Kilyén Zsolt, Szigeti Szenner Szilárd)

November 18, 2023

Vida Gábor kapta az Év Szerzője-díjat a vásárhelyi könyvvásáron

Vida Gábor kapta az Év szerzője-díjat a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Magvető Kiadónál idén tavasszal megjelent Senkiháza című kötetéért. A szerző a Gyarmathy János szobrászművész által készített kisplasztikát és a Communitas Alapítvány jovóltából 1 000 eurónak megfelelő pénzjutalmat vehette át a vásár november 17-i gáláján.  „Vida Gábor az egyik legjobb kortárs magyar író. Fontos […]

November 16, 2023

„Megtörtént dolgokról tudunk-e értelmesen beszélni” – interjú Vida Gáborral

Vida Gábor Senkiháza című, az 1936 és 1946 közötti időszakban játszódó, idén tavasszal megjelent új regénye, ahogy a szerzőtől megszokhattuk, egy ízig-vérig Erdély-történet, amelyben van szerelmi bánat, etnikumok együttélése, realitás és fikció. Az Erdélyi lektűr – amint az alcím jelzi – legszívesebben a természetet járó írójával a regénye születéstörténetéről beszélgettünk. A Senkiháza eseményeinek egyik fő […]

November 16, 2023

Olvasójáték: a könyvről való párbeszéd lehetősége

Jubileumi kiadásához érkezett idén a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasásnépszerűsítő játéka. Az Olvasd el, és játssz velünk! már a kezdetekben „közvetítő szerepre” vállalkozott: megteremteni a könyvről való párbeszéd lehetőségét író és olvasó között. Az adhatás gyönyörűsége az, ami ennek a munkának a szépsége – mondja Makkai Kinga, az olvasójáték főszervezője. Vele beszélgettünk. Ha leltárt kellene készíts […]