Itt sem fogunk élni



Ha az ember lánya spórolt pénzét összegyűjtve egyirányú repülőjegyet vált Mexikóba, majd
onnan is továbbmegy – tovább és egyre csak tovább –, biztos lehet benne, hogy ezer meg
ezer kis elbeszélés témájába botlik az úton. Világvégi motelben, kamionban, sátorban és
fizetős vécében alszik. Belize-i rasztakunyhóban főzi a banánlevest, pótszülőkre lel Peruban,
katonákkal felesel az indiai hegyek között, karanténhostelbe kerül Új-Zélandon. Gyerekekre
vigyáz, lángost süt, pultozik, birkát nyír. Életre szóló barátságokat köt. Néha pokolba kívánja
a jelenben élést, pokolba önmagát. Mert mit ér ezer kihívás a beteljesült szerelemhez
képest? Aztán újra egy kocsi platóján száguld a naplementében. Vagy beköltözik a Dob
utcába. És onnan is továbbmegy, egyre csak tovább, míg… Mit jelent pontosan megérkezni?
Torner Anna öt éven át járta a világot. A blogbejegyzéseiből és talán el sem küldött leveleiből
született regény – mely egyszerre útirajz és napló – azoknak szól, akik nem szűnő
kíváncsisággal keresik a saját útjukat.





További hasonló könyvek


Az életed, Polcz Alaine – 2. kiadás

„Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárnak az életünkben” – vallja a szerző, SZÁVAI Géza egy interjúban. „Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Az iker-kötetek első könyvét, […]

A szavakat felszippantja a csend

Hellmut Seiler a Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. 1988-ban telepedett ki Németországba, Backnangban él. Első verseskötete, a Die Einsamkeit der Stühle a kolozsvári Dacia Könyvkiadónál jelent meg 1982-ben. Több díjban részesült, a legutóbbi a Siebenbürgisch-Sächsischer Kulturpreis, 2024-ben.

Magány pergő errel

A Svájcban élő, sok nyelven beszélő, sok tájat bejárt Ilma Rakusa prózakötetében az otthontalan otthonosság tájképeit és jellemrajzait találjuk. Az Én-elbeszélő új meg új barátságokat köt, személyisége gazdagodik általuk, miközben a veleszületett, örök idegenség mindenkitől eltávolítja. Ez a távolság azonban elbeszélői perspektívát is jelent, amellyel kiváló megfigyelőképesség és finom irónia párosul. Zürich és Nagoya, Graz […]