Zákeus fügefája



Pascal mondja a Gondolatok 194. töredékében: „…csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri”. Nem hiszem, hogy igényt tarthatnék a kitüntető értelmes ember címre: nem ismerem Istent, és abban sem vagyok biztos, hogy „tiszta” szívből keresem őt. De igenis kínlódom a témával – bizonyság rá ez a könyv – írja a szerző a kötetről.





További hasonló könyvek


Magány pergő errel

A Svájcban élő, sok nyelven beszélő, sok tájat bejárt Ilma Rakusa prózakötetében az otthontalan otthonosság tájképeit és jellemrajzait találjuk. Az Én-elbeszélő új meg új barátságokat köt, személyisége gazdagodik általuk, miközben a veleszületett, örök idegenség mindenkitől eltávolítja. Ez a távolság azonban elbeszélői perspektívát is jelent, amellyel kiváló megfigyelőképesség és finom irónia párosul.

Farkashab

A Farkashab műfaját a szerző archív naplóként nevezi meg. Az énelbeszélőben az emlékek újraélése az önmagával való szembenézést, a múlt árnyaival, démonaival való harcot váltja ki. Kitörési kísérleteiben mindig az általa jól bejárt/belakott perifériára vetődik vissza, mintha erre ítélné a karma, illetve a család és a társadalom.

A kínai kisautók rejtélye

Sajátos fejlődésregény Florin Irimia könyve: negyven, önállóan is olvasható történet füzére, amelyben a fejezetcímek gyakran kulcsfogalmai a múltvizsgáló ön- és énkeresésnek: a gyermekkor lakóterének és képzeletvilágának helyszínei és markáns figurái, a családtagok és a hozzájuk való viszonyulás, életek és ételek, érzelmek és érzékek, tárgyak és hangulatok a szocializmus utolsó évtizedéből. Szonda Szabolcs gyakorlott műfordítóként kalauzolja […]