Fekete áradat



Ez is csak egy átlagos napnak indult a tengerparton. Aztán véget ért a világ…

Mike és Beth a meteorvihar előtti estéig még csak nem is tudtak egymás létezéséről. Az életunt, depressziós filmproducer és az alkalmi munkából élő, kiégett nő véletlenül szomszédok lesznek, majd pár üveg pezsgő és az emberi kapcsolat iránti igényük lángra lobbant köztük valamit. Egy részeg és elkeseredett egyéjszakás kaland után a két idegen arra ébred, hogy egy váratlan csillagászati esemény hatalmas pusztítást végzett a környéken. De a kozmikus fényshow csupán a kezdete valami sokkal nagyobbnak és sokkal rémisztőbbnek. Az újdonsült pár a kihalt oregoni tengerparton ragad, ám segélyhívásaik válasz nélkül maradnak, a dűnék mögül pedig ismeretlen lények sikolyait hallják. A közelgő dagály eléri a kocsit, majd felfoghatatlan borzalmak sora veszi kezdetét.

A két önpusztító léleknek meg kell találnia egymásban az erőt, hogy együtt szembenézzenek a múltjukkal, és túléljenek egy apokaliptikus rémálmot.





További hasonló könyvek


A könyvek szerelmesei

A romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak! Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre. Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a […]

A történet fénye

A történet fénye Csapody Miklós újabb esszéiben is a 20. század Atlantiszként alámerült, ám máig eleven magyar irodalmára esik. Emlékezetes régi és új művek, elfeledett vagy föl sem fedezett írások tanulságaira és a történelem tragikus fordulóira, a doni katasztrófára és a Ceauşescu-diktatúra bukására vetül a kutató fejlámpájának csóvája. A múlt század első feléből is min­de­nek­előtt […]

Lélekporc

Szeretek játszani, de csak úgy, ha a játék komolyan vehető. Mert más rétege van a nevetésnek, ha érzem mögötte, hogy sírhatnék is, te itt leszel. Enélkül a játék csak felület marad, amiben elveszünk. Imola versei játszani hívnak, és megyek, mert a szavak játékában tapintható mindaz, amit azok valóságához keresek. Hogy a kín megszólítható, olyan természetesen, […]