Markó Bélának az utóbbi időben szabadversei jelentek meg, nagyobb részt a Kalligram kiadónál. Ez a kötet azt példázza, hogy ezalatt az idő alatt sem mondott le a kötött versformáról. Ötven szonettet adunk most közre, melyek az elmúlt hat év alatt születtek.
Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal.
Tamás Dénes kisregényének főszereplője egy hegyi tó. Főszereplők csak a regényekben és a filmekben vannak, a vándorló elbeszélő azonban most nem történetet akar mesélni, hanem a tájélményét szeretné szavakba ölteni. Olyasmit szeretne szavakkal művelni, amit a tájfestők tesznek az ecsetjükkel. Úgy közelíti meg szavakkal a tavat, vele a hegyet, a sziklákat, a fákat és a […]
Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez?
