Az utolsó vagon

Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal.





További hasonló könyvek


Talán vagytok

Ez a háború könyve. Lapjain szentjánosbogarakká zsugorodnak az emberek. Minden útja ugyanabba az irányba vezet: a bizonytalanba. Ez a háború nem a frontokon, a lelkekben történik. Hanem az arcok vonásaiban, a nyugtalanság görcsös mozdulataiban. Ez a háború a Szűzanya arcának könnye, ami miatt kimásznak a holtak a felzászlózott sírokból. Ez a háború nem egy országon […]

A gyermekelőadás készítésének fifikái

A színművésznő beszéli a gyermekek nyelvét. De a felnőttekét is. Versnyelven is beszél – sót alkalomadtán a szajkóén, a rigóén és egyéb röpködő tollasokén is … Mi adott és ad neki erőt, hogy az állandó színtársulatok belátható világa helyett ö maga alkosson egyszemélyes színházat? Hogyan hozza létre színvonalas, eredeti előadásait városokban, de „árkon-bokron túl” is, […]

Karolina kertje

A név kátyú, vaddisznódagonya, omladék, szerelem – ezzel a címmel jelent meg Wirth Imre összefüggő kisprózákból álló sorozata több irodalmi lapban, köztük a kolozsvári Helikon irodalmi folyóiratban. Ma Karolina kertje címmel tartja a kezében az olvasó ezt a szövevényes regényt, amelyre rá lehet aggatni a családtörténet, emlékirat, korrajz, útirajz, prózai köntösbe bújtatott líra megnevezést. Ám egyik meghatározás sem elég pontos, […]