Honteremtők albérletben

A Honteremtők albérletben valóban méltánylandó őszinteséggel megírt önéletrajz, ezért is nyújtja a lehető leghitelesebb képet egy erdélyi magyar műszaki értelmiségi sorsáról a 20. század második felében, illetve a 21. első évtizedeiben.
Saját élettörténetének megírása közben Virág György szinte semmit nem bízott a képzeletére, csak az emlékeiben, a megéltekben, a leszűrt tapasztalatok között kutatva igyekezett minél hozzáférhetőbben kitárulkozni, azzal a nem tagadott szándékkal, hogy ha valaki elolvassa majd a szövegét, könnyebben megértse saját és ezáltal korosztálya, sorstársai gondolkodását, viszonyulását egy emberségesnek nem igazán mondható rendszerhez.





További hasonló könyvek


A Tatár-hágó előtere

Dáné Tibor emlékirata a szerző híradó tisztként átélt második világháborús emlékeit dolgozza fel. Fókuszában az a bő másfél esztendő áll, amelyet a szerző 1944. március 24-étől (a huszonegyedik születésnapjától) kezdődően 1945. június végéig a galíciai fronton, illetve hadifogságban töltött.

Az utolsó vagon

Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal.

A gyermekelőadás készítésének fifikái

A színművésznő beszéli a gyermekek nyelvét. De a felnőttekét is. Versnyelven is beszél – sót alkalomadtán a szajkóén, a rigóén és egyéb röpködő tollasokén is … Mi adott és ad neki erőt, hogy az állandó színtársulatok belátható világa helyett ö maga alkosson egyszemélyes színházat? Hogyan hozza létre színvonalas, eredeti előadásait városokban, de „árkon-bokron túl” is, […]