Ez a kötet időrendi sorrendben tartalmazza a szerző naponta születő verseit, és így belső tükörként szolgál. A költemények saját fejlődési lépcsőfokainak vetületei, amelyeket az olvasó a költővel együtt akaratlanul is megmászhat, ha átadja magát a rímes utazásnak. A lélek kagylójában született gyöngyök fénye megvilágítja a költő és az olvasó Eggyé váló útját.
Panelház. Pár ezer tonna, meghatározott rendben egymáshoz illesztett vasbeton elem, tégla, cserép, műanyag és szurok. Rendszer, amelynek ha fülkéibe és járataiba embereket helyezünk (miután lakatfülekkel és olcsó zárbetétekkel szerelik fel), működtetni kezdik. Élettér, nem feltétlenül emberi léptékű, bár ez errefelé elsősorban nem ízlés, hanem lehetőség kérdése. Különben is, fel lehet dobni színes lámpabúrákkal, óriási talpat […]
A mai román irodalom egyik legismertebb elbeszélője, Dan Lungu, a rendszerváltozást követő évek valóságát groteszk humorral tárja az olvasó elé, Szonda Szabolcs sziporkázó magyar fordításában.
Egymással akár több emberöltő távolságból is „rímelő” emberi életek – évszázadnyi történetfolyam – foglalata. Párhuzamosan futó vagy egymást keresztező életutak, egymásnak feszülő szenvedélyek, történetek, melyek együtt: történelemmé állnak össze.
Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált – már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a „székely Jeruzsálemben”) élt néhány zsidózó család… Aztán jöttek a zsidótörvények… Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely […]
A körkörösen vagy inkább spirálisan, vissza-visszatérő színhelyeken alakuló történet átível a huszadik századon, és azokat a helyzeteket járja körbe, amelyek emlékezetes „nyomot hagytak” a szereplők – és nemzeti, társadalmi – közösségeik életében.
az egymás mellé, közös térbe, szerelembe, apaságba, anyaságba, eltérő hitekbe-ösztönökbe zárt emberek egymásra tárulkozásának – és kényszeres védekezésüknek – leheletfinom rajzával a lélek és a sors különös tájai felé sodor. Az olvasó pedig döbbenten tapasztalja: milyen ismerős a titkolt félelmeknek, tétova reményeknek ez a kegyetlen, könyörtelen világa.
A kötet minden írása a fiatalok, a gyerekek világában mozog. A Harmincdekás Pistike színházi ruhája – a körülbelül már „harmincdekás” magzatát hordó fiatalasszony feszültségekkel teli életének egy pillanatát ábrázolja. „Köznapi”, ugyanakkor groteszk és fájdalmas történet. A Pilátus című novella egészen elképesztő gyerekgyilkosság lélektani rajzával sokkol.
Jelen kötet Kincses Elemér drámaíró, rendező négy drámáját tartalmazza: Az ugrás: Dugovics Titusz monológja, Dugovics valóságos történelmi személy volt, aki Hunyadi János katonájaként Nándorfehérvár ostrománál egy a falra fellépő törököt a mélységbe ugorva magával rántott; Macskutyák: Ceausescu és neje karíkirozott képe, vagy a kérdés, hogy mi történne, ha a diktátor és felesége 2011-ben még élne […]
Magányos, önmarcangoló, a keserű tapasztalatokat szívósan maga előtt görgető, verseiben maximálisan kitárulkozó költő Ferencz Imre. Az egykori eszmék, erkölcsi értékek kiüresedése, a kommunizmus sanyargató évtizedei, az annyira várt szép új világ csömörbe, csalódásba fordulása, és mindenekelőtt gyermekkorának kincsesbányája szolgáltatja verseinek legfőbb témáit. Az illúziók szétfoszlása, hamissága, szabadság és kiszolgáltatottság, sivárság és lepusztultság, s e sivár, […]
Cseke Péter negyven évvel ezelőtt szociográfiai riportokkal jelentkezett a Forrás-sorozatban. Egészen 1993-ig ez volt a vezető műfaja, jóllehet már a nyolcvanas évek elejétől jelentkezett irodalomtörténeti dolgozatokkal is. A Korunk-szerkesztés és az egyetemi oktatói munkakör 1990 után „lépés- és léptékváltásra” késztette. A korábbi „terepjárást” – érthető módon – felváltotta a kutatómunka, s ez műfajváltást is eredményezett; […]
Borsodi L. László Utolér, szembejön című prózaverskötete szerves folytatása a Feljegyzések a földről és Parton című köteteknek. E harmadik kötetben a nyelvi és a létértelmező dimenzió elválaszthatatlanságának a tudatában, de már a nyelv által létrejövő törések réseiben megvillanó transzcendens, kegyelmi pillanat (vagy csak – nevezzük így – a valami) felvillanásának illúziója nélkül élő beszélő értelmez, […]
