Túlhevült a pokol tüze

A kommunista rezsim utolsó lehelete…
Egy letűnt világ keresztmetszetét mutatja fel alulnézetben, amelyet sokan a ma még élők közül megértünk, de amelyre már igyekszünk nem emlékezni, nem számolva a természetes vagy kényszerfelejtés valamennyi hátulütőjével, kellemetlen, talán éppen tragikus következményével.
A rendszer és az ebből következő rend hatásai, a kényszerű viszonyulás-rendszerek a helyszíntől függetlenek, és az események látszólagos alakítóinak és tényleges elszenvedőinek tulajdonképpen nincs választásuk, mint alávetni magukat e rendszer szabta szokásoknak. A különbözőségük ellenére alapvetően azonos feltételek között működő, meghatározott közösség-helyszínek érzékeltetik az adott közegben élők együvé tartozását és egyben egymásra utaltságát is. Itt, ebben a közegben élik a mindennapjaikat a különböző képzettségű, felkészültségű, beállítottságú, anyanyelvű és lelkületű emberek, viszonyulnak a külső és belső rendhez, a saját esélyeikhez, illetve ahhoz a közösségéhez, amelyben élni kényszerülnek.





További hasonló könyvek


Csintalan Múzsa

CSINTALAN MÚZSA című művében a szerző a Világ Teremtését is újra meséli. Fontos helyet kap e világképben a nevetés istennője, a Csintalan Múzsa. Szávai szerint az „ismert” történelem nem a legjobban alakult a humor isteni jelenléte nélkül, ezért „auxiliár történelmeket” mesél. Történelmi szereplőket, „prototípusokat” vonultat fel Churchilltől Napóleonig, és persze az oly sokszor felsejlő „auxiliár […]

A gyermekelőadás készítésének fifikái

A színművésznő beszéli a gyermekek nyelvét. De a felnőttekét is. Versnyelven is beszél – sót alkalomadtán a szajkóén, a rigóén és egyéb röpködő tollasokén is … Mi adott és ad neki erőt, hogy az állandó színtársulatok belátható világa helyett ö maga alkosson egyszemélyes színházat? Hogyan hozza létre színvonalas, eredeti előadásait városokban, de „árkon-bokron túl” is, […]

Randevú a Feket nyúlban

Anyahiány és világjárvány; velünk élő gyermekkorunk révült boldogsága és pulzáló sebhelyei; a Ceaușescu-diktatúra vége, ami aztán mégsem bír befejeződni; egyszer csak átjárható földrajzi határok és a lélekben felépülő falak, amelyek sehogyan sem akarnak leomlani. Visszhangos magány. Tófalvi Zselyke könyvében finom és erős regénysűrítmények hullámzanak. Mire kifut a partra az egyik, vagy sziklába ütközve végtelen számú […]