Szavakat találni arra, amire nincsenek szavaink
Fekete Vince, a Magvető kiadó gondozásában megjelent Halálgyakorlatok című legújabb verseskötetét is bemutatták a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A kötetben a költő azt próbálja ábrázolni, amit szinte lehetetlen, a halált, amelyre nincsenek szavaink.
Már 2019 nyarának végén elkezdte írni a verseket ehhez a kötethez Fekete Vince, de a koronavírus-járvány, illetve az előző kötetének kiadása megakasztotta – saját bevallása szerint nem találta a nyelvet, a szavakat, amivel folytathatná a halál gondolatának kibontását. Aztán megszületett az első mondat: „Vajon hová tűnt anyám emlékezete?” – és ez szinte generálta a szövegeket, és egymást követően négy-öt vers is megszületett, melyek meg is határozták a kötet alaphangját. Maga a cím, a Halálgyakorlatok is gyorsan megszületett, melyen később sem is akart változtatni a szerző.
Fekete Vince a halált nagyon gyakorlati kérdésként kezeli a kötetében – miközben a halálra általában elméleti problémaként gondolunk –, szerette volna kicsit „megszelídíteni” a halált, hogy ne valami hirtelen lecsapó, félelmetes eseményként gondoljunk rá, „egy olyan valamire, ami elkerülhetetlen mindannyiunk számára”, hanem „folyamatában lássunk rá, és kerüljön közelebb hozzánk”. És emellett már másodlagos az, hogy kikről szól, kik a modellek, melyek a személyes értintettségek a versekben, bár néha elkerülhetetlen, hogy ezek is feltűnjenek. A helyszínek a korábbi köteteihez képest sokkal inkább metaforikusabb, elvontabb formában jelennek meg. A Szent Anna-tó, a szerző számára egyébként nagyon fontos spirituális hely, csupán csak felsejlik a versekben.
Fekete Vince köteteire jellemző mostanában a keretes szerkezet, melyre ebben a kiadványban is törekedett, bár bevallása szerint ez most nehezen jött össze. Dőlt verssel kezdődik és azzal fejeződik be, de míg az első a halálról szól, addig az utolsó azt üzeni, hogy van remény. Azt a párhuzamot akarta érzékeltetni a szerző, hogy mennyire hasonló az út az élethez és a halálhoz. „Akik visszatérnek a halálból, azt mesélik, egy alagút vezet oda, míg egy gyerek születése is egy alagúton, a szülőcsatornán keresztül vezet az életbe” – fogalmaz Fekete Vince.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztőjének arra kérdésre, hogy mi a költő dolga egy-egy verssel, illetve kötettel, azt válaszolta, ő a Halálgyakorlatokkal azt szerette volna, hogy „feltámassza” a holtakat, hogy ezek a veresek azok helyett beszéljenek, akik már nem tudnak, akiknek már nincsenek szavaink.
A szavak, a nyelv használata is másmilyen, mint amit Fekete Vincétől megszoktunk, más szerepet kap a nyelv. A megfontoltság, a redukció helyett itt ismétlések, kiegészítések sokaságával találkozunk, olyan, mintha nem lehetne pontot tenni a mondat végére. „Az állandó pontosítások, ismétlések épp azt szolgálják – vallja a költő – , hogy körbejárjuk a halál gondolatát, érzését. És ez nehéz feladat, mert a halálra keressük a szavakat” – fogalmaz Fekete Vince.
A Halálgyakorlat egyébként kapcsolódik az előző verseskötetekhez is, van egy titkos átjárás a Vargaváros és a Szárnyvonal kötetekhez. A Szárnyvonalból a magánéleti, lírai vonalat viszi tovább, míg a Vargavárosból kiemel egy szálat és azt folytatja. A kötet szerkesztője, Szegő János – kissé provokatív – kérdésére válaszolva Fekete Vince elmondta, nagyon foglalkoztatja őt a halál témája, ezt jelzi, hogy utolsó öt kötetében is visszatérő kérdés. Hogy ez marad-e így a továbbiakban, majd kiderül, ami biztos, hogy a Budapesten élő kézdivásárhelyi költő nem fog budapesti verset írni, ám sokkal inkább foglalkoztatja most is az ő „Bermuda-ötszöge”, vagyis Kézdivásárhely–Katrosa–Szent Anna-tó–Kászonok–Bálványos, mert ez az a hely számára, ahol bele tud olvadni a tájba, akárcsak a versbe.
(Szöveg: Csatlos Tünde / Fotók: Kilyén Zsolt)
