Örkény Marosvásárhelyen – milyen magány mozgatja ezt a világot?
Az Örkény-év jegyében zajló idei könyvvásár programjába a temérdek könyvbemutató mellett péntek este rendhagyó eseményre került sor a Színház 1. számú Próbatermében. Kovács Levente moderálásával Lohinszky Lóránd, Balázs Éva, Tatay Sándor, Kilyén László, Kilyén Ilka, László Zsuzsa és Fülöp Erzsébet színművészek Örkény darabokban alkotott szerepeikről meséltek. A színművészek a Marosvásárhelyen játszott Örkény-előadásokat elevenítették fel.
Kovács Levente szerint bátran mondhatjuk, hogy városunkban állandó jelenlétnek örülnek az Örkény István darabok. A „Tótékat” és a „Macskajátékot” már a 60-as, 70-es években is játszották, amikor ezek fogadtatása különös volt az akkori Székely Színházban. Habár e rendkívüli ízlésű szövegeket többféle kategóriába próbálták már besorolni, Örkény csak egy van, a sajátos abszurd, amelyet igen nehéz beskatulyázni valahova.
Káli Király István ötletgazda konferansziéja után, melyben a jelen levőket nyílt, baráti beszélgetésre kérte fel, Kovács Levente a Tóték gyors európai elterjedéséről, Örkény vásárhelyi színpadra állításairól beszélt. A lista négy előadást számlál, nem számítva két román nyelvű premiert. Örkény megjelenését a vásárhelyi színpadon a színház műsorában bekövetkezett szemléletváltásként értékelte.
Balról: László Zsuzsa, Lohinszky Lóránd, Balázs Éva, Kovács Levente, Kilyén László, Kilyén Ilka, Fülöp Erzsébet és Tatay Sándor
A találkozón jelen volt az első Tóték Őrnagyát alakító Lohinszky Lóránd, a Stúdió Színházban 1979-ben bemutatott verzióban Tót szerepét még főiskolásként játszó Tatay Sándor, illetve a 2007-es Macskajáték főszereplői: Balázs Éva (Orbánné), Kilyén Ilka (Giza), László Zsuzsa (Paula), B. Fülöp Erzsébet (Egérke) és Kilyén László (Csermlényi Viktor).
Tatay Sándor szerint ez az előadás túl korán jött, ez volt sikerének a titka is, hogy az Örkény igazság egybeolvadt a valósággal…Örkény szavaival élve: „mégis csak nehéz megakadályozni, ha az embernek eszébe jut valami”. Balázs Éva színművésznő saját bevallása szerint az első Örkény darabban alkotott szerepe megijesztette, hisz folyamatosan az volt a benyomása, hogy az általa alkotott Orbánnét addig feszít egy nagy-nagy érzés, amíg a néző elé nem tár egy tükröt ezekről az emóciókról.
László Zsuzsa Örkény szemszögéből közelítette meg saját szerepét, akkoriban fiatal szereposztás volt, ami rendkívül sajátossá tette az egész darabot. Az életben mindenkitől akarunk valamit, csak az öregektől nem, ez érződik Örkény darabjában is. Ezek a szereplők nem az öregségük miatt magányosak, egy másfajta magány mozgatja ezt a világot. Számára ebben a darabban játszani az egyik legkellemesebb munkafolyamat volt.
Középen Kovács Levente moderátori szerepben
A meghívott színművészek legfiatalabbik tagjának, Fülöp Erzsébetnek furcsa érzései támadtak, amikor felkérték erre a beszélgetésre, hisz a színész szerepeiben él. Hat éve volt, amikor Örkény darabban játszott, így igen különös újra felidézni ezt. Szociológusok mondják, hogy kulturális emlékezetünk egy emberre 80-100 évig tart, akkor mennyi lehet egy előadásra való emlékezetünk? Ilyen ez az Örkény darab is, több tíz év múlva is emlékezni fogunk és felidézzük színházélményünket.
A nézői kérdések nyomán a színészek emlékezése párbeszéddé alakult ki a hallgatóság és az „előadók” között, melynek a helyszínen következő könyvbemutató vetett hirtelen véget. Kovács Levente zárógondolatában bevallotta, hogy félti Örkényt, attól tart, hogy el fog tűnni a köztudatból, mint Karinthy és társai.
