Randevú a Feket nyúlban

Anyahiány és világjárvány; velünk élő gyermekkorunk révült boldogsága és pulzáló sebhelyei; a Ceaușescu-diktatúra vége, ami aztán mégsem bír befejeződni; egyszer csak átjárható földrajzi határok és a lélekben felépülő falak, amelyek sehogyan sem akarnak leomlani. Visszhangos magány. Tófalvi Zselyke könyvében finom és erős regénysűrítmények hullámzanak. Mire kifut a partra az egyik, vagy sziklába ütközve végtelen számú égitestre hullik szét, máris ott tornyosul mögötte az újabb. Az idő, vagy inkább a lélek, más szóval a nyelv legmélyéről is képes kivetni elénk a törékeny létezés fölemelő bizonyítékait. Milyen éles, milyen tapintatos írói tekintet! Milyen nagyvonalú humor! Lehet, hogy egypetéjű ikrek vagyunk valamennyien, akik valaha a világra jöttünk?





További hasonló könyvek


Te fordítsd el

Ízlelgessük magunkban a mondatot: Borsodi L. László, a zsoltárköltő. Hogy van-e helye ilyen mondatnak a 21. századi magyar költészetben, nem tudom. Azt azonban igen, Te fordítsd el című – a szerző korábbi verseskönyveivel, a Szétszórt némasággal és az Estére megöregszel cíművel immár trilógiává bővülő – kötetében Borsodi L. László a legkétségbeesettebb, a legdühösebb, a legmegengedőbb, […]

Atlasz vállára veszi a holdat

“Arrafele tartunk, ahol a hang az új fény, / a gondolat megreked, és új értelmet kap / a dolgok mélysége.” Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: „rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk…” Nagy […]

Próbaélet

A versírás „állandó vakrepülés, állandó ugrás az ismeretlenbe” mondja Térey János, vagyis a költő olyan ejtőernyős (vigyük tovább: bungee jumpingozó), aki senki által nem kényszerítve felmegy a magasba, ahonnan aztán a mélybe dobja magát, miközben egy hirtelen metszéssel elvágja maga mögött a tartókötelet. Ebben az önként vállalt vakrepülésben igazi zsigeri érintettséget, bensőséges, mélyről jövő kapcsolatot […]