Cărtărescu ismét meglepte az olvasóit, csak míg korábban az epika burjánzó nyelve szó szerint magával sodort, most a minimalista versbeszéd megtorpanásra késztet, szinte ösztökélve bennünket, hogy a szerzővel együtt mi is végső számvetést készítsünk.Csupa szúrós halszálka-vers, Visky András hűséges és ihletett tolmácsolásában.
A versírás „állandó vakrepülés, állandó ugrás az ismeretlenbe” mondja Térey János, vagyis a költő olyan ejtőernyős (vigyük tovább: bungee jumpingozó), aki senki által nem kényszerítve felmegy a magasba, ahonnan aztán a mélybe dobja magát, miközben egy hirtelen metszéssel elvágja maga mögött a tartókötelet. Ebben az önként vállalt vakrepülésben igazi zsigeri érintettséget, bensőséges, mélyről jövő kapcsolatot […]
„1948. június 12. Tegnap a nyolcadikból hármat letartóztattak. Mintha elnyelte volna őket a föld. Ma kettőt. Az egyik Mircea, a gimnázium kiválósága. Börtönbe kerül, és másnap a szokásos eljárások szerint egy orosz teherautó padlójára dobva kísérik át a városon. Példaként. Legyen előadás. Legyen cirkusz. Négy csőre töltött pisztoly az értékes fogásra irányul. A nép ellensége […]
