Lélekporc

Szeretek játszani, de csak úgy, ha a játék komolyan vehető. Mert más rétege van a nevetésnek, ha érzem mögötte, hogy sírhatnék is, te itt leszel. Enélkül a játék csak felület marad, amiben elveszünk. Imola versei játszani hívnak, és megyek, mert a szavak játékában tapintható mindaz, amit azok valóságához keresek. Hogy a kín megszólítható, olyan természetesen, mintha csak át kellene ölelni ahhoz, hogy ne megrendülten álljak, hanem önkéntelenül elmosolyodjak előtte. (Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő)





További hasonló könyvek


A Tatár-hágó előtere

Dáné Tibor emlékirata a szerző híradó tisztként átélt második világháborús emlékeit dolgozza fel. Fókuszában az a bő másfél esztendő áll, amelyet a szerző 1944. március 24-étől (a huszonegyedik születésnapjától) kezdődően 1945. június végéig a galíciai fronton, illetve hadifogságban töltött.

A nyom

Megszökni a börtönből még hagyján, de beszökni a börtönbe, és látszólag ott is maradni?! Adrian Alui Gheorghe regénye mesterien göngyölíti fel a rejtély megoldására törekvő nyomozás szálait, amelyek mentén nemcsak az emberi kapcsolatok politikailag-társadalmilag is elfojtott rákfenéi bontakoznak ki a kor szellemében, hanem a félelem és tekintélyelvűség medrében gördülő rendszer gyenge pontjai is kirajzolódnak ebben […]

Magány pergő errel

A Svájcban élő, sok nyelven beszélő, sok tájat bejárt Ilma Rakusa prózakötetében az otthontalan otthonosság tájképeit és jellemrajzait találjuk. Az Én-elbeszélő új meg új barátságokat köt, személyisége gazdagodik általuk, miközben a veleszületett, örök idegenség mindenkitől eltávolítja. Ez a távolság azonban elbeszélői perspektívát is jelent, amellyel kiváló megfigyelőképesség és finom irónia párosul.