Lélekporc

Szeretek játszani, de csak úgy, ha a játék komolyan vehető. Mert más rétege van a nevetésnek, ha érzem mögötte, hogy sírhatnék is, te itt leszel. Enélkül a játék csak felület marad, amiben elveszünk. Imola versei játszani hívnak, és megyek, mert a szavak játékában tapintható mindaz, amit azok valóságához keresek. Hogy a kín megszólítható, olyan természetesen, mintha csak át kellene ölelni ahhoz, hogy ne megrendülten álljak, hanem önkéntelenül elmosolyodjak előtte. (Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő)





További hasonló könyvek


A Primrose Hill-i könyvesbolt

Egy fiatal nő megörökli édesanyja könyvesboltját a londoni Primrose Hillen, és ezzel egy új történet lapjain találja magát, amely régóta őrzött családi titkokat rejt, egy új szerelem lehetőségét, és talán élete legnagyobb kihívását… Valentina Baker mindössze tizenegy éves volt, amikor édesanyja, Eloise váratlanul elszökött szülőhazájába, Angliába, otthagyva a lányt és az apját Kaliforniában. Most harmincas […]

Hozzátartozik a történethez

Barabás Olga nehéz feladatra vállalkozott, amikor az igen gazdag alkotói – történészi, szépírói és műfordítói – múltat, egy hatalmas kultúrtörténeti ismerethalmazt magáénak tudó Sebestyén Mihállyal ült le beszélgetni, egyfajta életinterjút készíteni. Természetesen, ismervén alanya sokoldalú tájékozottságát, felkészült a feladatra, így aztán beszélgetésükből egy majdnem teljes élet képe kerekedett ki, annak minden jellegzetességével, rendhagyó árnyalataival együtt. […]

Ecet és méz

ECET ÉS MÉZ – ritka találó cím a könyvnek, amely nem másról, mint az ÉLETRŐL kíván szólni. „Olyan vékulcsárosan”. Benne is van fehéren-feketén, ami a mai édes-keserves világunkat jellemzi. V. Kulcsár Ildikó mindent észrevesz, ami körülöttünk zajlik, és a legjobban foglalkoztat: írásaiban, beszélgetéseiben szó esik a későn jövő szerelem körüli bonyodalmakról, a mamahotel „intézményéről”, a […]