Hozzátartozik a történethez

Barabás Olga nehéz feladatra vállalkozott, amikor az igen gazdag alkotói – történészi, szépírói és műfordítói – múltat, egy hatalmas kultúrtörténeti ismerethalmazt magáénak tudó Sebestyén Mihállyal ült le beszélgetni, egyfajta életinterjút készíteni. Természetesen, ismervén alanya sokoldalú tájékozottságát, felkészült a feladatra, így aztán beszélgetésükből egy majdnem teljes élet képe kerekedett ki, annak minden jellegzetességével, rendhagyó árnyalataival együtt. Benne van a gyermek- és kamaszkor, valamennyi ehhez kapcsolódó eseménnyel és érzelmi viszonyulással, de a felnőttkor is és főleg az alkotás kora, valamennyi egyéni és a közösséget ért megpróbáltatásával, ellentmondásával, a beteljesült és a beteljesületlenül maradt vágyak sokaságával együtt. Kiemelkedik ezekből az interjúalany nyilvánvaló nosztalgiája az általa eszményinek tartott rend és az ebből eredő társadalmi viszonyok iránti tiszta békevágya és emberszeretete. Az interjú készítőjének sikerül elkerülnie a beszélgetések ilyenkor beszivárgó buktatóit: a kérdésekben, így az azokra adott válaszokban sincs semmi önmagáért való.





További hasonló könyvek


A toronyőr – zsebkönyv

Egy nyár eleji éjszakán Annie Wester bepattan a kocsijába, a keze a kormányon csupa vér. A kisfiával az egyetlen biztonságos helyre hajt, amit ismer: a Fjällbacka partjainál húzódó Graskär szigetére. Nem érdekli, hogy a szóbeszéd úgy tartja, hogy ott, a gyönyörű, ódon világítótorony árnyékában kísértetek tanyáznak. Mats Sverin, a nő kamaszkori szerelme szintén nemrég költözött […]

Anyák, nagyik és más szent őrültek

Ildi megint beletrafál: ahogy már nem először, legújabb könyvében is meg tudja ragadni a hétköznapiban a különlegest. Hiszen miközben folydogál – mit folydogál, száguld, rohan! – az életünk, zajlik körülöttünk a világ is. Sírunk, nevetünk, küszködünk, örülünk, egyszer csak felpillantunk a munkából, a háztartásból, a gyereknevelésből, a monoton mindennapokból –, és kiderül, a gyerekek felnőttek, […]

Lélekporc

Szeretek játszani, de csak úgy, ha a játék komolyan vehető. Mert más rétege van a nevetésnek, ha érzem mögötte, hogy sírhatnék is, te itt leszel. Enélkül a játék csak felület marad, amiben elveszünk. Imola versei játszani hívnak, és megyek, mert a szavak játékában tapintható mindaz, amit azok valóságához keresek. Hogy a kín megszólítható, olyan természetesen, […]