Ház, délután

Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez?





További hasonló könyvek


Kegyelemkenyér

Ágoston Vilmos (1947-2022) Marosvásárhelyen született. Korán kezdett írni, kolozsvári egyetemi évei alatt már publikált, de egyik novellája miatt katonai törvényszék elé állították, és kicsapták az egyetemről – amelyet aztán csak esti tagozaton fejezhetett be. Kilátástalannak érzett helyzetében később beadta áttelepülési kérelmét, és családostul Magyarországra távozott. Élete utolsó éveiben (kitelepült lányát és családját követte) az Amerikai […]

Itt sem fogunk élni

Ha az ember lánya spórolt pénzét összegyűjtve egyirányú repülőjegyet vált Mexikóba, majd onnan is továbbmegy – tovább és egyre csak tovább –, biztos lehet benne, hogy ezer meg ezer kis elbeszélés témájába botlik az úton. Világvégi motelben, kamionban, sátorban és fizetős vécében alszik. Belize-i rasztakunyhóban főzi a banánlevest, pótszülőkre lel Peruban, katonákkal felesel az indiai […]

A kötelező letérőnél forduljon

Ozsváth Zsuzsa második verseskötetének lapjain jelek, jelzések vezetik át az embert. Vagy valahova. Egy kicsit úgy, mint az erdőben: észre kell venni a jeleket a fákon. Akkor már a színük s a formájuk elárulja, hogy forráshoz vezet-e, vagy éppen várromhoz az az ösvény. Vagy sehova. Mert egyenesen a semmibe fut, akár az élet: egy utolsó […]