Csintalan Múzsa

CSINTALAN MÚZSA című művében a szerző a Világ Teremtését is újra meséli. Fontos helyet kap e világképben a nevetés istennője, a Csintalan Múzsa. Szávai szerint az „ismert” történelem nem a legjobban alakult a humor isteni jelenléte nélkül, ezért „auxiliár történelmeket” mesél. Történelmi szereplőket, „prototípusokat” vonultat fel Churchilltől Napóleonig, és persze az oly sokszor felsejlő „auxiliár világok” jeles alakjai közül is megjelenik Svejk, Münchausen báró, Háry János, és sokan mások. Mondhatjuk, hogy ebben a műben áll össze kristálytisztán Szávai humor-univerzuma. Mert ismert művei mellett szerzőnk napi rendszerességgel vidám kalendáriumot írt és rajzolt, Háry János Akadémiát alapított a gyerekek számára, szóval kitartóan (nem vicc!) ügyködött derű-ügyben – és most a nevetés segéd-igéit a Teremtésbe helyezve: összegező művet alkotott, melyet egyúttal kiindulópontnak is tekint. Minden út a Csintalan Múzsa felé vezet. „Keresd Őt!”. Ilyen víg-evangéliumi hevületben fogant ez a mű, amely vidáman hirdeti, hogy a nevetés segítő-igéi nélkül nem teljes a Létezés.





További hasonló könyvek


A ránc gyermekei

Tankó Andrea nem mindennapi érzékenységgel beszél olyan, gyakran nehezen megközelíthető témákról, mint mélyszegénység, analfabetizmus vagy korai iskolaelhagyás, és az ezekből fakadó társadalmi kiszolgáltatottság és kirekesztés, a gyerekvállalás kérdése, abortusz, rasszizmus és előítéletek. Azaz a marginalizált roma közösségek hétköznapi megpróbáltatásairól Romániában.

Euridike alászáll

Simon Magda író újságíró (1909-1969) ugyan Szatmárnémetiben született, s Bukarestben halt meg, élete nagy része Nagyváradhoz köti. Fiatalon a Nagyváradi Napló, illetve a Brassói Lapok munkatársa, a vészkorszak után a Körös-parti városban telepszik meg végleg. Évtizedekig lappangó hátrahagyott versei egy része 1945 első hónapjaiban egy németországi lágerben születtek, míg kései lírája a hatvanas évekből társa, […]

Magány pergő errel

A Svájcban élő, sok nyelven beszélő, sok tájat bejárt Ilma Rakusa prózakötetében az otthontalan otthonosság tájképeit és jellemrajzait találjuk. Az Én-elbeszélő új meg új barátságokat köt, személyisége gazdagodik általuk, miközben a veleszületett, örök idegenség mindenkitől eltávolítja. Ez a távolság azonban elbeszélői perspektívát is jelent, amellyel kiváló megfigyelőképesség és finom irónia párosul. Zürich és Nagoya, Graz […]