Vikár Béla (1859–1945) mintegy hat évtizeden keresztül munkálkodott több területen is. A nagyközönség leginkább népköltészeti alkotások gyűjtőjeként és a finn eposz, a Kalevala fordítójaként ismeri a nevét. Bár az etnográfus és fordító Vikárhoz kötődően még mindig akad kutatásra méltó részlet, az is világosan látszik, hogy a lapszerkesztés és az irodalomszervezés munkásságának legkevésbé ismert és kutatott […]

Ilyefalvi Emese munkája részben írásantropológiai, részben vallási néprajzi kutatás eredménye. Egyik kérdése a levélírás térhódítására, a másik a lelkészi pasztoráció sajátos formájára irányítja a figyelmet. Bonczidai Dezső (1902–1946) lelkész 1928–1946 között a kidei (Kolozs megye) református gyülekezetben szolgált. 1932–1935 között a híveit többnyire heti rendszerességgel megírt, sokszorosított, a faluban kézből kézbe adott levelekben is megszólította: […]

Csepreghy András szenvedélyes gyűjtő. Igazi műgyűjtő. Tulajdonképpen ugyanúgy művészi értékeket gyűjt, mint akik képzőművészeti alkotásokra, régiségekre, történelmi ereklyékre szakosodtak: korabeli fotókat, rajzokat, olykor száz évesnél is régebbi, „sorozatgyártásra” ítélt műalkotásokat. A szerző tisztában van gyűjteményének értékével. És nem tagadja, hogy büszke rá. Azt sem, hogy e kincs összegyűjtése nem kis erőfeszítésébe került. Az első, 9000 […]