A kultúraszervező Vikár Béla

Vikár Béla (1859–1945) mintegy hat évtizeden keresztül munkálkodott több területen is. A nagyközönség leginkább népköltészeti alkotások gyűjtőjeként és a finn eposz, a Kalevala fordítójaként ismeri a nevét. Bár az etnográfus és fordító Vikárhoz kötődően még mindig akad kutatásra méltó részlet, az is világosan látszik, hogy a lapszerkesztés és az irodalomszervezés munkásságának legkevésbé ismert és kutatott területei közé tartozik. A legfrissebb, Balázs Géza által 2022-ben publikált kiadvány, a Magyar Nyelvőr nyelvészeti folyóirat történetét tekinti át, és már megmutat valamit a szerkesztő és lobbizó Vikárból.
Jelen kötet is ezt szeretné folytatni, és ily módon eltér az eddigi gyakorlattól: a lapszerkesztő, irodalom- és kultúraszervező Vikárra fókuszál, azon belül is a magyar–finn kulturális kapcsolatokban játszott szerepe kap kiemelt figyelmet.





További hasonló könyvek


Francia iskola

Az olvasás, a színházi előadás, a műfordítás élménye, az irodalmi művek, könyvek kapcsolatteremtő energiája, az utazás „életiskolája”, a kapcsolatok elevensége tárulhat fel e tanulmányokban, amelyek francia és francia művelődéssel kapcsolatos magyar irodalmi és színpadra szánt szövegeket, valamint művelődési eseményeket értelmeznek – kevésbé ismerteket is, a 15. századtól a 20.-ig. Vagyis egy könyvben művekre, emberi kapcsolatokra, […]

Aranyosszéki katonatörténetek. Néprajzi, antropológiai elemzés

Bakos Áron azt a kérdést veti fel, hogy a 20. századi történelem milyen mértékben és formában szólt bele az egyének, a családok, a kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után. Az aranyosvidéki beszélgetőtársait hallgatva arra figyel fel, hogy a történelem elválaszthatatlanul kötődik a tájhoz és a környezethez, a tárgyakhoz, az emberekhez. És amit […]

„Gyermek nélkül nem érünk semmit”

„A társadalomnéprajz felfedezés értékű leírásait és elemzéseit Balázs Lajosnak köszönhetjük, aki Csíkszentdomokoson páratlan mélységű adatfelvételeket végzett a »három szükség«, a születés, a házasság és a halál szokásvilágáról, majd – mintegy betetőzésül – a nemi kultúra és a nemi erkölcs hagyomány által vezérelt értékrendjéről.” (Paládi-Kovács Attila akadémikus)