20. századi erdélyi magánlevél-gyűjtemények

A kéziratos levél az emberi kommunikáció történetének szerves tartozéka volt. Elterjedése összefügg a migráció és az utazás tömegessé válásával, az információéhség kialakulásával, valamint a közlekedés tökéletesedésével, a postaszolgálat intézményesülésével, az alfabetizáció elterjedésével. Virágkora a 18., a 19., valamint a 20. század, különösen a két világháború korszaka. A távbeszélés technikai kiépülése az utolsó években-évtizedekben teljesen kiszorította. Ez indokolta azt a kutatást, amelyet Ferencz Melinda végzett el. Két terjedelmes levélkorpusz kimerítő elemzése olyan kérdéseket válaszol meg, mint a levélírás motivációi, szokásai, a levelek másodlagos kontextusa és funkciója. A kötet önmagában is izgalmas olvasmány, ugyanakkor megkerülhetetlen módszertani kézikönyv a levelezés további kutatásához.





További hasonló könyvek


Aranyosszéki katonatörténetek. Néprajzi, antropológiai elemzés

Bakos Áron azt a kérdést veti fel, hogy a 20. századi történelem milyen mértékben és formában szólt bele az egyének, a családok, a kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után. Az aranyosvidéki beszélgetőtársait hallgatva arra figyel fel, hogy a történelem elválaszthatatlanul kötődik a tájhoz és a környezethez, a tárgyakhoz, az emberekhez. És amit […]

Francia iskola

Az olvasás, a színházi előadás, a műfordítás élménye, az irodalmi művek, könyvek kapcsolatteremtő energiája, az utazás „életiskolája”, a kapcsolatok elevensége tárulhat fel e tanulmányokban, amelyek francia és francia művelődéssel kapcsolatos magyar irodalmi és színpadra szánt szövegeket, valamint művelődési eseményeket értelmeznek – kevésbé ismerteket is, a 15. századtól a 20.-ig. Vagyis egy könyvben művekre, emberi kapcsolatokra, […]

„Gyermek nélkül nem érünk semmit”

„A társadalomnéprajz felfedezés értékű leírásait és elemzéseit Balázs Lajosnak köszönhetjük, aki Csíkszentdomokoson páratlan mélységű adatfelvételeket végzett a »három szükség«, a születés, a házasság és a halál szokásvilágáról, majd – mintegy betetőzésül – a nemi kultúra és a nemi erkölcs hagyomány által vezérelt értékrendjéről.” (Paládi-Kovács Attila akadémikus)