Kiből lesz a lázadó?
Bódi Attila az elsőregényes negyvenesek összekulcsolt kezeivel fut neki az író-olvasó találkozók veszedelmes vizének. Társa Novák Csaba Zoltán, aki kettős minőségében igyekszik rákapcsolódni az író agytekervényeire. A regény pedig a Lázadni veletek akartam nevet viseli. A beszélgetés a könyv alapján forog a diktatúra körül, annyira hogy már kivehetetlenek az arcok. Az író meg a történész vajon akart-e lázadni?
Novák a kommunizmus ismerőjeként, kutatójaként vezeti fel a beszélgetést. Elmondása szerint ez nem egy távoli múlt, amit nem lehet érzékelni. Egy adott kor rendszere mélyen belepecsételi magát az emberekbe. Azok, akiket a múlt század elgörbített, ma is ferde háttal járnak. A történész könnyen azonosult a könyv főszereplőjével, Zolival. Gyerekként pionír titkár volt, konformista, és a későbbiekben ő is politikai karrierbe kezdett. Elmondása szerint jó érzés ezeket a saját gyermekkorát leíró regényeket olvasni, még akkor is, ha nem csak kellemes emlékek törnek elő belőlük.
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Azután, hogy a civilben történész szenátor igazolja azt, hogy igenis van itt neki keresnivalója bőven, az írónak passzolja a szót. Bódi elmeséli, hogy miért pont szépirodalmat írt. Miért nem inkább a történelem felől mesélte újra a gyermekkorát. Elmondása szerint az irodalom képes arra, hogy megoldást kínáljon, míg a történelem felsorolja a tényeket, de nincs benne lezártság. Az író szereti tisztázni, lezárni a dolgokat. Ezt már a regény olvasásakor is érezheti az olvasó. Az utolsó lapok, ha tetszik, ha nem, akkor is lezárják, feloldják az addig történteket. Az író kikéri magának azt a bizonyos hollywoodi befejezést. Novák az író fele fordul és véd. Elmondja, hogy azért a történelem sem egy olyan ködös, levegőben lógó dolog, amit nem lehet a nyakától fogva megragadni. A történelem tényekből és értelmezésekből áll. A tények nem mozdulnak, az értelmezések meg embertől, kortól és sok más tényezőtől függően változnak. Az irodalom pedig ehhez nyújthat kiegészítő élményt.
Váltás. Az író elmeséli, hogyan készült a regény. Elmondása szerint nem dokumentálódott. Nem a pontos korkép lefestése volt a célja, hanem inkább az előbb említett lezárás iránti késztetés. Tizenéves korában többedmagával hívatták be a szekusok. Megkörnyékezték. Azután pedig, katonasági szolgálatuk alatt, egy számára kedves ember életét vesztette. Azt hiszem, ez elég indok, hogy az ember elkezdjen írni.
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
A kommunizmus ideje alatt sok tizenéves gyerek esett a román titkosrendőrség áldozatává. Néha teljes mértékben felfalta, de rengetek esetben „csak” a lelket falta fel. Az akkori hatalom első sorban azokra figyelt, akikben a legnagyobb a kirobbanni vágyó erő. A diktatúra az embert együttműködésre, megtörésre késztette, majd rajtahagyott védjegyül egy hatalmas lemoshatatlan foltot. A gyerek szégyelli, ha valami rosszat tesznek vele. Nem érti, ezért úgy érzi, ő is hibás mindazért, ami vele történt. Bódi szerint ezt a fajta nyomást, befolyást ma már tudatosan használják a kereskedelmi cégek, a média, a politika.
Tovább. Mit jelent lázadni? Az író meg a történész arra keresi a választ, hogy van-e olyan, hogy lázadó alkat. Hányféle lázadás létezik? A regényben nem csak a három főszereplő ment a rendszer ellen. Zoli édesanyja is azt tette, amikor egy éjszakára magára hagyta a családját. Miért lázadunk? Több okból is kialakulhat az emberben a kitörés iránti vágy. Lehet az egy esemény, egy hirtelen jött ütköző, amin már nem tudunk keresztül lépni, csak ha áttörjük. De az is befolyásolhat, ahogyan a szeretteink vélekednek.
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Az estét a közönség kérdései zárják. A legtöbb a diákok részéről érkezik. Ők inkább az emberi kapcsolatok felől közelítenek. Szóba kerül a család, a barátok, kompromisszum, olyan témák, amik a tinédzserek mindennapjait képezik. Számukra a diktatúra kellékei idegen tárgyak, amiket bár kézbe vesznek, megvizsgálnak, de bőven elég nekik a saját századuk kihívásaival foglalkozni.
Brassai Eszter
