Itt a szerzőket a gyerekek rocksztárként ünneplik
Amikor Káli Király István felkért, hogy írjak pár sort arról, miként látja egy magyarországi kiadó a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt, nem haboztam. Eleve levett a lábamról azzal, hogy törzs-résztvevőként aposztrofált minket.
Valóban, 2016(?) óta rendszeres résztvevői vagyunk az erdélyi könyvvásároknak, ahol viszonylag kevés magyar kiadó van jelen közvetlenül. Ennek a részvételnek személyes oka is van: én magam Kolozsváron születtem, és Tordán nevelkedtem, így minden alkalmat megragadok, hogy visszatérjek. Nehéz elkerülnöm a pátoszos szavakat, ez nem is fog menni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy „Itt még a nap is másképp süt”.
Az irodalomhoz való kötődésem is innen ered, és minden alkalmat megragadok, hogy ezt megköszönjem édesapámnak és Keszeg Vilmos tanáromnak. Azon szerencsés diákok közé tartozom, akiket gimnáziumi tanárként kísért az érettségiig, így lehetővé tette számomra, hogy villamosmérnöki végzettségem ellenére otthonosan és bátran mozogjak az irodalmi életben. Ezt azért szerettem volna leírni, hogy a mostani fiatalok ne csüggedjenek, ha elsőre nem sikerül kitalálniuk, hogy mi áll legközelebb a szívükhöz. Semmi nincs veszve.
Külön szépsége a történetnek, hogy amikor 2005-ben a férjemmel megalapítottuk a Cerkabella Könyvkiadót, Keszeg Ágnes, Vilmos lánya, aki akkor frissen végezett a képzőművészeti egyetemen, egyik első illusztrátora lett a kiadónknak. Egy Szilágyi Domokos kötetet illusztrált, amelynek ezt a címet adtuk: Lám, egymást érik a csodák.
Miután megjelent a kötet, Ágnes édesapja eljött hozzánk Szentendrére, hogy elvigye a tiszteletpéldányokat. Beszélgettünk kicsiny kiadónk helyzetéről a zsúfolt könyvpiacon, és akkor Vilmos, a bajsza alatt mosolyogva mondott egy mondatot, amire azóta is emlékszem: „Ági, talán ha továbbra is ragaszkodtok a minőséghez… akkor menni fog.”
Azóta a klasszikus magyar irodalom és a kortárs irodalom számos jeles képviselőjének munkáit publikáltuk, nemcsak kiadónk részesült szakmai elismerésekben (Fitz József-díj, Szép Magyar Könyv oklevél), hanem több szerzőnk is rangos irodalmi díj (IBBY-díj, HUBBY-díj, Gyulai Líviusz-díj, Merítés-díj) birtokosa lett.
Próbáltunk, és továbbra is próbálunk ragaszkodni a minőséghez, azt szeretnénk, ha valamilyen garanciát jelentene az, ha nálunk jelenik meg egy könyv. Azt, hogy nem lehet vele mellényúlni.
Továbbra is szeretünk fiataloknak esélyt adni arra, hogy megmutatkozzanak, bevállalva azt, hogy még nem ők a nagy nevek, bízva abban, hogy egy napon ők lesznek.
És hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ez egyre-másra meg is történik.
Nagyon fontosnak tartjuk az olvasás népszerűsítését és a gyerekirodalom iskolai felhasználásának segítését. Ennek érdekében folyamatosan részt veszünk könyvszakmai rendezvényeken, oktatási segédanyagként is használható több antológiát és gyerekirodalmi lexikont jelentettünk meg, pedagógusoknak szóló blogot indítottunk.
Az erdélyi könyvvásárok különös jelentőségűek számunkra, nagyon inspiráló, hogy mennyire nyilvánvalóan érezhető az igény a minőségi gyerekirodalom iránt, ezeken igen fontos visszajelzéseket kapunk, amelyek folyamatosan alakítják a kiadónk kínálatát.
Az erőteljes erdélyi jelenlétünk egyik eredménye például az, hogy a nagysikerű Lackfi János: Igaz mesék-sorozatunkra kimagaslóan sok megrendelés érkezik Erdélyből, nemcsak a Cerkabella webshopon, hanem a Bookline-on keresztül is.
És ha Erdély, akkor Marosvásárhely!
Mitől különleges ez a vásár még az erdélyi vásárok között is? Talán attól, hogy mivel hosszú múltra nyúlik vissza, hihetetlen tömegeket mozgat meg. Ilyenkor a színház épülete valósággal zsong az irodalmat kedvelő gyerekektől, felnőttektől, egymást érik a könyvbemutatók, beszélgetések, előadások.
És attól, hogy itt a szerzőket a gyerekek rocksztárként ünneplik. A huszonegyedik században.
Olyan szerzőink voltak itt korábban, mint Kertész Erzsi, Pifkó Célia, Bernáth Zsolt, aki egyenesen Máltáról utazott Marosvásárhelyre.
Kertész Erzsi idén is visszatér, Mészöly Ágnes, Somfai Anna, és Marosi Eszter társaságában.
Az íróinknak életre szóló élményt jelentenek ezek a találkozások.
Vajon hogyan lehetséges mindez? Mitől ez a rendkívüliség? Talán attól, hogy a gyerekek jó részének olyan pedagógusuk van, mint amilyen annak idején nekem volt. Attól, hogy a Makkai Kingáék által megálmodott, és tűpontosan megszervezett olvasóverseny meseszerűen működik. Beteljesíti az irodalomban elképzelt szerepét. Ajtókat nyit ki, és közösséget épít. Megtart és felemel. És ez ránk is kihat, évről évre várjuk a novembert, november Marosvásárhelynek a hónapja, és várjuk azokat a napokat, amikor odarohannak hozzánk a gyerekek, és azt kiabálják, hogy „Gyertek, itt vannak a cerkabellások!” És mutatják, hogy ez is meg van, ez is, ezt is olvastuk már, azt is, és …hol vannak az újdonságok? Körülnéznek, számolgatják a zsebpénzüket, és másnap visszatérnek, megveszik azt, amit kinéztek, és ujjongva mutogatják egymásnak.
És ezt az egészet ezért érdemes csinálni, mert: „Lám, egymást érik a csodák!”
Nyulas Ágnes
