„Erdélyi Bridget Jones-napló”

„Manapság Bridget Jones naplója van, vagy kicsit korábbról említhetjük Anne Frank naplóját. 19. századi leány naplóját azonban még soha nem adtak ki magyar nyelven, bár bizonyára voltak lányok, akik naplót vezettek” – ezekkel a szavakkal vezette fel Demény Péter, a Látó című szépirodalmi folyóirat szerkesztője Sebestyén Mihály, a kötet szerkesztője a Kézdiszentléleki Kozma Katinka naplójának irodalomtörténeti jelentősége című könyvét. Hangsúlyozta, a kötet hiánypótlónak számít az erdélyi női naplóirodalomban.  Méltatásában Demény Péter azonban szépirodalmi olvasmányként is ajánlja, hiszen „milyen érdekes tud lenni egy szöveg pusztán attól a fénytöréstől, ahogyan más századok másféle beszédét napjainkban olvassuk.” Egykori egyetemi tanár-diák kapcsolatukra felemlegetve Spielmann Sebestyén Mihály irodalomszemléletéről beszélt, amely szerint az irodalomhoz nem kívülálló szemlélődő, hanem személyes viszony kell fűzzön. Ilyen értelemben pedig könyvtárosként, poros, hiányos kéziratokban is lehet élvezni az irodalmat. Azt, hogy Sebestyén Mihály élvezi azt, amit csinál éppen ez a kötet bizonyítja.

Sebestyén Mihály 1972-ben kezdő könyvtárosként bukkant rá a Teleki Tékában a tizenhat éves kiskendi lány 1867-ben írt naplójára. Az ő dolga annyi volt, hogy hátraforduljon a székben és leemelje a polcról a kéziratot, előszóval és jegyzetekkel lássa el. A történész lelkesedésével és hevével mesélt mindazokról a felfedezésekről, amelyeket az alapból hiányos kézirat szövegében tett, a szerzőnő személyazonosságának sikeres felderítéséről, illetve magáról a lányról, a napló tartalmáról. Mindez Demény Péter felvezető szavait igazolta valamint arra a nézői kérdésre adott választ, melyben megindokolta: a talált anyagból miért nem született széppróza. „Az alapfoglalkozásom nem prózaíró. Történészként tisztelnem kell a talált szöveget, és a maga természetességében kell átadnom az olvasónak” – szögezte le Spielmann Sebestyén Mihály. (Keresztes Franciska)