Bíbor, három éjszakában
Az élet értelmének tartott szeretetet igyekezetem megfogalmazni Bíbor című regényemben, oly módon, ahogyan ezt még senki nem tette – fogalmazott mű bemutatóján Káli Király István. Hangsúlyozta: szándéka szerint szereplői lelki síkon megnyilvánuló szeretetet élnek meg, történetük, életkörülményeik is csak ezt teszik lehetővé. A halálos beteg orvos, Tónidoki és az őt ápoló Bíbor ellentétes irányú élettörténetének – a szeretettől a szeretetlenségig illetve fordítva – két idősödő ember egymásra találásának segítségével beszél a szeretetről. A regény alcíme jelzi ezt: Adalékok egy késői szerelem monográfiájához.
Többéves írói hallgatás után a kötet augusztusban látott napvilágot a Bookart Kiadónál, – és érdekesség gyanánt megjegyzendő – a Mentor Kiadó vezetőjének tollából. Káli István, elmondása szerint sokáig „félközép-dilettánsként” tartotta számon magát: ez a több évtizedes írói hallgatás után napvilágot látott (tulajdonképpen már nyáron, a Bookart Kiadónál a Mentor Kiadó vezetőjének tollából) könyv biztosította életében az első alkalmat, hogy „az jött ki a kezem nyomán, amit a szívem diktált. Újraolvasva mindennel egyetértek benne”. A hallgatóság derültségére reagálva magyarázón hozzáfűzte: annak ellenére, hogy saját műve, kívülállóként is el tudta olvasni. Emellett viszont élete legnagyobb dicséretének tartja azt a visszajelzést, melyben egyik olvasója kijelentette: nem szerette a könyvet. Hároméjszakányi olvasás tovább hároméjszakányi álmatlanságot okozott neki. Ez azonban ne riasszon el senkit: Hajdú Áron szerint ez a regény gyakran meglepő fordulatosságának köszönhetően abba a kategóriába tartozik, amely már az első pár oldalnál magával ragadja az olvasót. (Keresztes Franciska)
