165 éve született Benedek Elek
„Nincs magyar író, aki testben, lélekben annyira rabja lett volna szülőfalujának, mint ő. Magyar falu aligha szolgáltatott több irodalmi tárgyat, mint Kisbacon: temploma, temetője, erdeje, ifjú és öreg emberei s azok életének szívhez szóló apró eseményei, mint meg-megújuló dallam, minduntalan visszatérnek Benedek Elek írásaiban” – így foglalta össze Szondy György ifjúsági író egyik tanulmányában Benedek Elek és a szülőföld kapcsolatát. A Kisbaconban született, székely kisnemesi család gyermekéből lett meseíró, újságíró, lapszerkesztő azt írta a szülőfalujáról, hogy ott „erdő, mező, hegy, völgy, falu minden mesél. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő az a gyermek?”.
Benedek Elek szülőföldhöz való sajátos kötődés miatt Kisbacon neve ma is egybefonódik a gyermekek és az ifjúság szeretett írója, a székely nép nagy mesemondója nevével. Elek apó egész életében azért küzdött, hogy a népnek, és kiemelten a gyermekeknek, a lehető legtöbb és legmagasabb színvonalú irodalmat adja. Könyvei minden magyar gyermek könyvespolcán ott vannak, meséi pedig minden magyar gyermek szívében, szerte a nagyvilágban.
Elek apó, a „szembejövő ember”
Tanulmányait a kisbaconi iskolában és a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte, majd tizennyolc éves korában elszakadt a szülőföldtől és a budapesti egyetem bölcsészkarának a hallgatója lett. A diákévek alatt tett néprajzi gyűjtéséből jelent meg első munkája 1882-ben Székelyföldi Gyűjtés címmel. Első állása újságíróként a Budapesti Hírlapnál volt. Itt jelentek meg írásai a székely népköltészetről, a székelyföldi népszokásokról, és részletek a készülő mesekönyveiből. Az élményekben és lehetőségekben gazdag fővárosi élet ellenére, minden írása az erdőzúgásos, vadgalambbúgásos székelyföldi élet pillanatait eleveníti fel. Mivel székely viseletéhez nagyon ragaszkodott, ezért legtöbbször Zeke, Kópé, Igazmondó és a Székely Huszár állneveket használta. Ebben az időszakban jelentek meg a Székelyföldi mesemondó és a Székely Tündérország című mesekönyvei. Számos újságot alapított és szerkesztett, verseket, színdarabokat, lányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt. Pihenés és külföldi kirándulások helyett gyakran visszatért szülőfalujába, ahol új házat álmodott családjának, a kisbaconi kertjében pedig kétezernél több fenyő-, és gyümölcsfát ültetett. A millenniumi ünnepségre készült el főműve, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, ami Jókai Mór után a legnépszerűbb magyar íróvá tette Benedek Eleket. Ezer év magyar meséit gyűjtötte össze, varázslatos mesélő stílusban átköltötte, mintegy korszerűsítve az ősi szókincset. Ezzel az átdolgozással jelentősen hozzájárult a modern irodalmi nyelv megteremtéséhez és terjesztéséhez.
Az első világháború végén közel kétszázezren vándoroltak ki Erdélyből, miközben Benedek Elek végleg hazatelepedett Kisbaconba. Ő volt a „szembejövő ember”, aki maga mögött hagyta a megalapozott egzisztenciát, a biztos otthont, hogy életének hátralevő részében fáradhatatlanul küzdjön a kisebbségi létbe zuhant erdélyi irodalom talpraállításáért és megmaradásáért. Benedek Elek legnagyobb erdélyi vállalkozása, a ma már legendás hírű Cimbora gyermeklap szerkesztése volt. A háború utáni időkben a gyermekújság szerkesztése nem bizonyult könnyű feladatnak. Elek apónak azonban sikerült. Hazaérkezése után, maga köré gyűjtötte Erdély tehetséges fiatal íróit, költőit, akikkel megalapította a „Székely trupp”-ot és élete utolsó éveiben egy olyan kulturális misszióra vállalkozott, melynek teljesítése semmilyen korábbi társaságnak nem állt módjába. Szerteágazó, két esztendeig tartó írói körútra indult velük, hogy Erdélyt bejárva megismertesse mindenkivel a székely irodalmat. A csapat állandó tagjai voltak: Elek apó, a vezér, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Bartalis János , Szentimreiné Ferenczy Zsizsi, György Dénes és a, ifj. Delly Szabó Géza. Nem állandó trupp-tagok: Tompa László, Nyírő József és Kacsó Sándor. Faültető ember maradt az irodalom számára. Élete végéig támogatta a pályakezdő ifjú írókat, költőket és boldogan szemlélte kiteljesedésüket.
A Székely trupp ébredése
Benedek Elek 165 évvel ezelőtt született és 95 éve (1929-ben) hunyt el Kisbaconban. E kettős évforduló számos lehetőséget teremtett arra, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljunk Elek Apó szellemi hagyatéka felé. Számos mesemondó verseny, irodalmi konferencia, gyerekrajzokkal illusztrált emlékkönyv bemutató, régi könyv- és fényképkiállítás a családi archívumba őrzött gyűjtésből, gyerekelőadások és nem utolsó sorban a Székely Trupp ébredése című verses-próza színpadi mű bemutatására is sor került.
Benedek Elek halálával a vezér nélkül maradt Székely Trupp irodalmi turnésorozata fokozatosan megszűnt, de most, 100 évvel később Elek apó egyenes-, és oldalági leszármazottai (Bardócz Orsolya, Sebestyén Aba, Benedek H. Botond és Benedek H. János) arra vállalkoztak, hogy újjáélesszék a Székely Trupp küldetését és bebizonyítsák, hogy Elek apó és írófiainak üzenete egy évszázad múltán is elkalauzol a versek és a népmesék csodálatos világába.
Bardócz Orsolya,
Elek apó ükunokája
