„Élet és irodalom, innen van mindenféle »ihlet«.”
Kukorelly Endre válaszol Káli Király István kérdéseire
Közel három és fél évtizede ismerjük egymást. Nem túl szoros, de mindenkor baráti kapcsolatunkat mindig a közvetlenség, a kölcsönös tisztelet határozta meg. Éreztem benned egy igen nagyfokú érdeklődést minden iránt, ami Erdéllyel, az erdélyi irodalommal kapcsolatos. Meddig terjed ez, és mi határozza meg?
1976 nyarán jártam Erdélyben először Haller László barátommal, azóta is minden évben jövök. A tengerpartról érkeztünk – Uzonba. Emlékszem, hatalmas köd volt. Akkor szigorúan tiltották, hogy ismerősöknél aludjunk, de vendéglátóink, Makfalviék Csíkszeredában ezzel mitsem törődtek. Emlékszem, minden könyvet megvettem, amihez hozzá lehetett férni. Amúgy anyai nagyanyám, királydaróci Daróczy Ilona Sárközújlakon született, anyja Csengeri Tóth lány, Dsida unokatestvére. „Sárköz, Ujlak, Adorján, / ott terem a magyar jány”, ezt sokszor mondogatta mosolyogva.
Krisztusi korban voltál, amikor az első versesköteted megjelent, amelyet öt éven belül még két újabb követett. De nem lankadt benned az ihlet, a társadalmi fordulatot jelentő 1989 után számos elfoglaltságod mellett szinte évente jelentek meg újabb köteteid, vers, rövidpróza, regény, gyermekkönyv, képeskönyv, irodalmi és politikai esszé, összesen 32, ha pontosan számoltam. Milyen kútból merítettél ihletet ehhez a színes, az élet annyi területét felölelő tematikához, amelyet eddig húsz irodalmi díjjal és egyéb kitüntetéssel jutalmaztak?
Élet és irodalom, innen van mindenféle „ihlet”. Mint mindenkinél, aki akár egy verset is írt életében – és egy-két verset tuti mindenki írt.
A Kalligram Kiadónál idén megjelent Ház, háború, halott című regényed, a kiadó rezüméje alapján, mintegy kiegészítése az előző kettőnek – TündérVölgy, Cé cé cé pé. Hogyan próbáljon ehhez viszonyulni egy marosvásárhelyi olvasó, aki megvásárolná az újonnan kiadott könyvedet? Feltétlenül el kell olvasnia az előző kettőt is, vagy ez a szöveged önállóan is érdekfeszítő olvasmány?
Feltétlenül semmit sem kell elolvasni. Mondjam, hogy kivéve ezeket, plusz Arany Jánost, meg a Bibliából, ami belefér? Ez a három regény – rövid szekvenciákból áll, ugrál az időben 1914-től 2021-ig – olyan soklyukú háló, mely visszatérő motívumaival szándékom szerint leírja egy magyar család helyzetét az utolsó bő száz évben. Aki olvassa, próbáljon pozitívan viszonyulni hozzá, először is engedje a szöveget magára, majdhogynem a tartalmától függetlenül, mindenesetre anélkül, hogy az őt mennyire érdekli, vagy hogy egyetért-e a szerzővel. Akkor járok jól, ha nem azért olvasok szépirodalmat, hogy „megtudjak” valamit, okosabb-műveltebb legyek, és így tovább, hanem mert (mű)élvezni akarok, mint mikor Schubertet hallgatom, vagy a Rammsteint. Ahogy nem azért eszem anyukám főztjét, mert éhes vagyok, hanem mert az finom. Fincsi. Isteni. Persze közben „okosodsz” és jól is laksz – de az nem mindegy, hogy mitől. Minél több élvezet, minél kevesebb erőlködés-utálkozás!
Az életed alakulásából az derül ki, hogy az utóbbi 15 évben erősen foglalkoztatott a politika. A 2010-es Országgyűlési választásokon az LMP színeiben egyéni körzetben képviselői mandátumot szereztél, amiről aztán két és fél év múlva lemondtál. Mi késztetett arra, hogy bizonyos érdekeket képviselj, és mi arra, hogy lemondj erről a státuszodról?
A rendszerváltás előtt úgy gondoltam, majd olyan világ jön, ahol nem kell kényszeresen „politizálni” – értsd „kremlinológia”, meg a komcsik és ruszkik szidása. Hanem már csak a létezés apró-cseprő és nagy dolgaival: Hölderlin, futball, nők, barátság, Wagner, a görög mitológia. Platón! De épp a „görögök” ébresztettek rá, hogy a közössel való foglalkozás éppoly része az eudaimoniának, az arisztotelészi értelemben vett jó életnek, mint a magánélet. A kettő megfelelő aránya!
Amennyire rálátok a mindennapi tevékenységedre, érdeklődésed a politika, még inkább a társadalmi viszonyok iránt nem lankadt, ezt látszanak igazolni azok a nyilvános fellépéseid, ahol kendőzetlenül és a magad szempontjából a lehető legőszintébben elmondod a véleményedet. Bizonyára nem tennéd ezt, ha nem hittel vallanád, hogy a nyilvánosan kimondott szónak, leírt mondatnak még hatása van az emberekre.
Valóban túl sok mindet csinálok egyszerre, tíz éve egy Nyugodt Szív a lakhatásért nevű, közösségi finanszírozással működő, lakhatási bajokkal küszködő alapítványt kezdeményeztem, 2019-től felélesztettem a Baumgarten-díjat, saját zsebből működtetem a K.E.R.T. Kiadót, és így tovább. Húsz éve alapítottam az írók futballcsapatát, voltunk már Erdélyben is, ha hívtok, jövünk. Van hatása annak, amit csinálok vagy sincs, mondom, amit gondolok-érzek. Nyilván sok marhaságot is, de ez férjen bele. Mivel nem vagyok „angazsált”, nem kell, hogy pártos megfontolásaim legyenek. Ez élvezetes – noha baromi fárasztó, sokszor az van, hogy nem értek magammal egyet, amikor bemegyek valamelyik médiába okoskodni. Ez a szerep nyilván a „költő plusz parlamenti képviselő” kombináció miatt keletkezett, és remélem hamarosan már nem leszek „érdekes gyerek”. Mindenképp biztatok mindenkit, hogy vegyen részt érdekei-értékei artikulálásában és képviseletében, mert egyébként azt mások egyszerűen kisajátítják. És akkor marad a jus murmurandi. Sértődöttség, rossz kedv. És kinek jó, ha így múlik el minden?
