A kötelező letérőnél forduljon

Ozsváth Zsuzsa második verseskötetének lapjain jelek, jelzések vezetik át az embert. Vagy valahova. Egy kicsit úgy, mint az erdőben: észre kell venni a jeleket a fákon. Akkor már a színük s a formájuk elárulja, hogy forráshoz vezet-e, vagy éppen várromhoz az az ösvény. Vagy sehova. Mert egyenesen a semmibe fut, akár az élet: egy utolsó nagy-nagy szakadékba. És nem marad más, mint a hiány, hajdani eltévedt túrázó helyett még mindig itt visszhangzó vak lábdobogása. Persze semmi sem ilyen egyszerű és átlátható, hiszen Ozsváth Zsuzsaversek között bolyong az olvasó egy Ozsváth Zsuzsa‑könyvben, ami mégsem egy sötét erdő – hanem tekervényes mondatok csábító szövegszövevénye. Mire pedig végigér rajta, már azt érzi: nem is akar innen kikeveredni. Mert az utolsó oldalakhoz érve megérti, hogy nem kell felhagynia minden reménnyel.





További hasonló könyvek


Selyemfényben

A SELYEMFÉNYBEN – Japán haikuk a Holdról kötet Paál Zsuzsanna válogatása Kosztolányi Dezső haiku fordításaiból. A könyvet tevezte és illusztrálta Paál Zsuzsanna. A gazdagon illusztrált kötet megszületését a haiku különleges költői műfaja, annak a mai korszellemmel érzett rokonsága inspirálta.

Sorsfordító

A könyv alaptörténete egy családról szól, akik ’89 nyarán egy kislánnyal vágnak neki a zöld határnak Magyarország felé. A szökés közben megsérült apa nem bírja felvenni a harcot az idegen környezettel és az új helyzettel. Az anyagi és lelki problémákkal küzdő család segítője egy idős hölgy, aki maga is régi démonaival küzd. A főleg női […]

Névtelen cserépdarab

Kovács András Ferenc kettős verskötetében klasszikus időmértékes formákban íródott darabok szerepelnek. Válogatottak, régiek, újak – s végül néhány műfordítás latinból… Itt jelenik meg először (persze, csak egy szűk válogatásban) az ókori római költő, Caius Licinius Calvus harminchat verse is.