Kiérlelt, tiszta, halkszavú, olykor a szelíd suttogásból szenvedéllyel felizzani képes, indulattól fűtött költészet ma is a Tóth Ágnesé. Az elmúlással is számot vető, ám életigenlő, derűt sugárzó szövegek a kimondás szabadságával is megajándékozzák az olvasót.
Petőfinek számos arca van. Az eltűnésének helyén és környékén állított szobrok is ezt példázzák: hol hős katonaként, hol lánglelkű költőként, szerelmes ifjúként ábrázolják. A nemes anyagból készített alkotások, bár örökérvényűnek szánták őket, sok esetben efemernek bizonyultak, s noha az impériumok és ideológiák mindenike megpróbálta magának kisajátítani, saját eszmerendszerének igazolására felhasználni a költő személyét, élettörténetét és […]
Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal.
A könyv alaptörténete egy családról szól, akik ’89 nyarán egy kislánnyal vágnak neki a zöld határnak Magyarország felé. A szökés közben megsérült apa nem bírja felvenni a harcot az idegen környezettel és az új helyzettel. Az anyagi és lelki problémákkal küzdő család segítője egy idős hölgy, aki maga is régi démonaival küzd. A főleg női […]
