Túlhevült a pokol tüze

A kommunista rezsim utolsó lehelete…
Egy letűnt világ keresztmetszetét mutatja fel alulnézetben, amelyet sokan a ma még élők közül megértünk, de amelyre már igyekszünk nem emlékezni, nem számolva a természetes vagy kényszerfelejtés valamennyi hátulütőjével, kellemetlen, talán éppen tragikus következményével.
A rendszer és az ebből következő rend hatásai, a kényszerű viszonyulás-rendszerek a helyszíntől függetlenek, és az események látszólagos alakítóinak és tényleges elszenvedőinek tulajdonképpen nincs választásuk, mint alávetni magukat e rendszer szabta szokásoknak. A különbözőségük ellenére alapvetően azonos feltételek között működő, meghatározott közösség-helyszínek érzékeltetik az adott közegben élők együvé tartozását és egyben egymásra utaltságát is. Itt, ebben a közegben élik a mindennapjaikat a különböző képzettségű, felkészültségű, beállítottságú, anyanyelvű és lelkületű emberek, viszonyulnak a külső és belső rendhez, a saját esélyeikhez, illetve ahhoz a közösségéhez, amelyben élni kényszerülnek.





További hasonló könyvek


Egy az egymillióból

Hogyan tudok megtanulni együtt élni ezzel az egy az egymillióból előforduló immundrendszeri betegséggel, amelyre nincs kezelés, és amelynek az oka ismeretlen? Mivel ilyen alacsony a páciensek száma, nagyon kevés információ áll a szakértők rendelkezésére ahhoz, hogy kutatásokat végezhessenek ennek a betegségnek a kialakulásáról. Mit fogok tenni? Dőljek hátra lemondóan, mondván, hogy ezen az állapoton nem tudok […]

Mintha mi sem történt volna

Alina Nelega dráma- és prózaíró regényének témája a két főszereplő közötti tiltott, mert természetellenesnek tartott szerelmi viszony, melynek ürügyén a szerző bemutatja a Ceaușescu-diktatúra utolsó évtizedét is. A szívszorító szerelmi történet kíméletlen szatírával párosul a kommunista rendszerről, amely a középkorban tartotta és évtizedekkel visszavetette a romániaiakat. Azon keresztül, amit a két értelmiségi nő 1989-ig átél, […]

Állami boldogság II. – Budapesti lektúra

Bartos oldalról oldalra belegázol – méghozzá frontálisan – a jóérzésbe és jó ízlésbe, olyan kíméletlenül (felszabadítóan?) őszinte és nyers hangvételt enged meg magának, ami a sokszor finomkodó magyar irodalomban egyáltalán nem megszokott. „Szívesebben hiszem, hogy a művészet az élet föle. Sörhab, kicsap.” Ilyen kicsapás Bartos memoárja: mámor, frenézis. Nagy szerepet kapnak az alapvető testi funkciók, […]