A kultúraszervező Vikár Béla

Vikár Béla (1859–1945) mintegy hat évtizeden keresztül munkálkodott több területen is. A nagyközönség leginkább népköltészeti alkotások gyűjtőjeként és a finn eposz, a Kalevala fordítójaként ismeri a nevét. Bár az etnográfus és fordító Vikárhoz kötődően még mindig akad kutatásra méltó részlet, az is világosan látszik, hogy a lapszerkesztés és az irodalomszervezés munkásságának legkevésbé ismert és kutatott területei közé tartozik. A legfrissebb, Balázs Géza által 2022-ben publikált kiadvány, a Magyar Nyelvőr nyelvészeti folyóirat történetét tekinti át, és már megmutat valamit a szerkesztő és lobbizó Vikárból.
Jelen kötet is ezt szeretné folytatni, és ily módon eltér az eddigi gyakorlattól: a lapszerkesztő, irodalom- és kultúraszervező Vikárra fókuszál, azon belül is a magyar–finn kulturális kapcsolatokban játszott szerepe kap kiemelt figyelmet.





További hasonló könyvek


Változó korok, változó városképek

Csepreghy András szenvedélyes gyűjtő. Igazi műgyűjtő. Tulajdonképpen ugyanúgy művészi értékeket gyűjt, mint akik képzőművészeti alkotásokra, régiségekre, történelmi ereklyékre szakosodtak: korabeli fotókat, rajzokat, olykor száz évesnél is régebbi, „sorozatgyártásra” ítélt műalkotásokat. A szerző tisztában van gyűjteményének értékével. És nem tagadja, hogy büszke rá. Azt sem, hogy e kincs összegyűjtése nem kis erőfeszítésébe került. Az első, 9000 […]

„Gyermek nélkül nem érünk semmit”

„A társadalomnéprajz felfedezés értékű leírásait és elemzéseit Balázs Lajosnak köszönhetjük, aki Csíkszentdomokoson páratlan mélységű adatfelvételeket végzett a »három szükség«, a születés, a házasság és a halál szokásvilágáról, majd – mintegy betetőzésül – a nemi kultúra és a nemi erkölcs hagyomány által vezérelt értékrendjéről.” (Paládi-Kovács Attila akadémikus)

“Ha levelem elolvastad, add tovább” Bonczidai Dezső kézírásos gyülekezeti levelei a két világháború közötti Kidén

Ilyefalvi Emese munkája részben írásantropológiai, részben vallási néprajzi kutatás eredménye. Egyik kérdése a levélírás térhódítására, a másik a lelkészi pasztoráció sajátos formájára irányítja a figyelmet. Bonczidai Dezső (1902–1946) lelkész 1928–1946 között a kidei (Kolozs megye) református gyülekezetben szolgált. 1932–1935 között a híveit többnyire heti rendszerességgel megírt, sokszorosított, a faluban kézből kézbe adott levelekben is megszólította: […]