“Ha levelem elolvastad, add tovább” Bonczidai Dezső kézírásos gyülekezeti levelei a két világháború közötti Kidén

Ilyefalvi Emese munkája részben írásantropológiai, részben vallási néprajzi kutatás eredménye. Egyik kérdése a levélírás térhódítására, a másik a lelkészi pasztoráció sajátos formájára irányítja a figyelmet. Bonczidai Dezső (1902–1946) lelkész 1928–1946 között a kidei (Kolozs megye) református gyülekezetben szolgált. 1932–1935 között a híveit többnyire heti rendszerességgel megírt, sokszorosított, a faluban kézből kézbe adott levelekben is megszólította: vallásos olvasmányokat ajánlott, segítette a bibliai igék értelmezését, keresztényi erényekre és értékekre hívta fel a figyelmet, tájékoztatott helyi, regionális és nemzetközi történésekről. A kötet Bonczidai Dezső Lelkipásztori leveleit teszi közzé, a levelek és a pasztoráció kontextusát tárja fel és értelmezi.





További hasonló könyvek


A kultúraszervező Vikár Béla

Vikár Béla (1859–1945) mintegy hat évtizeden keresztül munkálkodott több területen is. A nagyközönség leginkább népköltészeti alkotások gyűjtőjeként és a finn eposz, a Kalevala fordítójaként ismeri a nevét. Bár az etnográfus és fordító Vikárhoz kötődően még mindig akad kutatásra méltó részlet, az is világosan látszik, hogy a lapszerkesztés és az irodalomszervezés munkásságának legkevésbé ismert és kutatott […]

20. századi erdélyi magánlevél-gyűjtemények

A kéziratos levél az emberi kommunikáció történetének szerves tartozéka volt. Elterjedése összefügg a migráció és az utazás tömegessé válásával, az információéhség kialakulásával, valamint a közlekedés tökéletesedésével, a postaszolgálat intézményesülésével, az alfabetizáció elterjedésével. Virágkora a 18., a 19., valamint a 20. század, különösen a két világháború korszaka. A távbeszélés technikai kiépülése az utolsó években-évtizedekben teljesen kiszorította. […]

„Gyermek nélkül nem érünk semmit”

„A társadalomnéprajz felfedezés értékű leírásait és elemzéseit Balázs Lajosnak köszönhetjük, aki Csíkszentdomokoson páratlan mélységű adatfelvételeket végzett a »három szükség«, a születés, a házasság és a halál szokásvilágáról, majd – mintegy betetőzésül – a nemi kultúra és a nemi erkölcs hagyomány által vezérelt értékrendjéről.” (Paládi-Kovács Attila akadémikus)