Új idők új dalai az irodalmi lapoknál
„Cenzúra nincs, de a hatalom egész érdekesen tud megnyilvánulni” – ezzel a kijelentéssel indult a főszerkesztők kerekasztala a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Egy asztalnál Szűcs László az Újvárad, Zsidó Ferenc a Székelyföld, Karácsonyi Zsolt a Helikon és Vida Gábor a Látó szépirodalmi folyóirat képviseletében.
A cenzúra létének vagy nem létének, a hatalom befolyásának kézzelfogható mesterpéldájaként a Várad Kulturális Folyóirat egy évvel ezelőtti megszüntetéséről beszélt Szűcs László volt főszerkesztő, akinek irányításával a Holnap Kulturális Egyesület új lapot hívott életre, így kerülhet az olvasók kezébe idén márciustól az Új Várad folyóirat. Ezzel a lépéssel az anyagi kiszolgáltatottságnak is egy új szintjére lépett a különböző programokat szervező, könyvkiadással is foglalkozó egyesület, hiszen nincs mögöttük finanszírozó intézmény, alapvetően pályázatokból tartják fenn magukat.
A Székelyföld folyóirat is mozgalmas évet tud maga mögött, főszerkesztőváltás történt, Borsodi L. László 2020-as júliusi lemondását követően Zsidó Ferenc vette át a Hargita Kiadóhivatalhoz tartozó kulturális lap irányítását.
A kolozsvári Helikon a szeptemberi tematikus Dante-szám megjelenése után épp egy könyv kiadásán dolgozik, a járvány csak annyira nyomta rá bélyegét munkájukra, mint bármilyen más intézmény esetében, viszonylag jó körülmények között dolgoznak.
A bevezető körben Vida Gábor, a Látó főszerkesztője az utóbbi években megszaporodott papírmunkáról, az adminisztrációs munkák megtízszerezésééről beszélt, mint világunk általános jellemzőjéről.
Az adminisztráció, hatalom, a Várad folyóirat tapasztalata mentén tovább haladva az erdélyi lapok külső hatásra történő kényszerű összeolvasztásának gondolatával is eljátszottak a jelenlévők, arra az örök kérdésre keresve a választ, hogy miért van létjogúságuk külön-külön ezeknek az irodalmi lapoknak a jelen és a jövő társadalmában?
Karácsonyi Zsolt válaszában az irodalmi lapok műhelyjellegét hangsúlyozta, azt a szellemi közösséget, amely meghatározó az egyes lapok esetében. Zsidó Ferenc olyan erős, független intézmények kiépítésében látná a lapok biztonságát, amelyek kikezdhetetlenek, erőt képviselnek, amelyek hatékony összezárást eredményeznének.
Szűcs László sportból vett hasonlattal a klubcsapatok és válogatottak kölcsönös mozgásában egy járható utat lát, nem tartja ördögtől valónak az integrációt. Mint mondta, szívesen lemondott volna a Várad névről, ha egy Szilágy, Bihar és Szatmár megyét tömörítő lapot adhattak volna ki, közös megyei támogatással.
Az új idők másik kihívása az online és a papír alapú kiadás dilemmája. A Látó a teljes anyagát ingyen elérhetővé teszi online. Karácsonyi Zsolt a nyomtatott lapok online-ra utaltságáról beszélt, de meggyőződése, hogy annak ellenére, hogy kétszer annyi energia eljuttatni a nyomtatott lapot az olvasóhoz, mint az online-t, még egy ideig nyomtatott formában is kezünkbe vehetjük az irodalmi lapokat, igaz a jó bornak nem kell cégér elve már nem működik, maga az online (is) megjelenő cégérként funkcionálhat.
Zsidó Ferenc kiemelte, az olvasókat hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy az online tartalom sincs ingyen. Az internetes tartalmat is elő kell állítani, nyilván olcsóbb, de a szerkesztői munkát és a szerzői honoráriumot ki kell fizetni, és ez viszi el a legtöbb pénzt. Ugyanakkor a Székelyföld folyóirat a nyomtatott verzióhoz is ragaszkodik, havi 1500 példányban nyomják a lapot, hisz élvezetesen olvasni csak papíron lehet, ezt a lehetőséget meg kell adni az olvasónak. Mindezzel Szűcs László is egyetért, de meglátása szerint elkerülhetetlen felkészülni arra, hogy eljön az idő, amikor csak online lesz. Szerinte, ha egy egységes online térben jelennének meg az erdélyi irodalmi lapok, nagyobb eséllyel számíthatnának az internetes előfizetőkre.
Farkas István
