90 éves értékek – terítéken a Szivárvány és Napsugár

Ki ne várta volna azt a napot, amikor megjelent a legfrissebb lapszám? Aznap reggel vidáman bandukoltunk az iskola felé.

A Könyvvásár gyerekprogram sorozatát Zsigmond Emese, a Szivárvány és Napsugár gyereklapok főszerkesztője nyitotta meg. A mintegy 40 jelenlévő gyerek izgalommal hallgatta, hogyan indultak ezek a folyóiratok, kíváncsian szemlélték e kiadványok legelső példányszámait. A megsárgult lapok, a régimódi történetek (köszönjük Szabó Magdának e szófordulatot), a fehér-fekete illusztrációk lázba hozták az 1-4. osztályos gyerekeket. Döbbenetes felfedezés számukra, hogy akkoriban másként olvastak a gyerekek, a fehér-fekete képekhez maguknak az olvasóknak kellett odaképzelniük a színeket, sokkal gazdagabb fantáziát igényelt az olvasás, hogy hiány pótolni tudják azt, amit a nyomdagépek nem voltak képesek papírra vetni.

Zsigmond Emese Csipikével…örökérték számunkra 🙂

A főszerkesztő versírásra buzdította a gyerekeket, ígéretet tett, hogy minden beküldött vers, iskoláról írt történet és fotó megjelenik az elkövetkezendő lapszámokban.

Bemutatásra került a Cimbora első lapszáma, ami 1923-ban jelent meg. Sárga lapú kedves nosztalgia! De ki emlékszik még ezekre az időkre? Dédszüleink, esetleg nagyszüleink? Nehéz ennyi sok-sok év távlatában megállapítani, kinek csal mosolyt az arcára ez az évszám. Vannak azért örök értékek, függetlenül attól, hogy melyik generáció olvassa, mindig ott maradnak, mindig referencia pont lesznek a magyar irodalomban. Ilyen Benedek Elek, aki a Cimbora első szerkesztője volt, ilyen Marton Lili és Dsida Jenő, akik az akkori szerkesztőbizottság tagjai voltak. „A Cimbora értékesebb, mint a Szivárvány?” – teszi fel a kérdést egy szimpatikus fiúcska a közönségből. Zsigmond Emese válasza, hogy a régi sokkal értékesebb, mint az új. Ezek a lapok pótolhatatlan kincset jelentenek számunkra. Ilyen kuriózum volt a Napsugár első lapszáma is 1957 januárjából. Ebben a lapban Kányádi Sándor és Veress Zoltán (a Tóbiás és Kelemen szerzője) írtak. Sokkal közelebbi értékek a jelenlévő gyerekek számára, hisz vidáman kiabáltak be, hogy juhé ismerik őket. Az évek elteltével a színek is megjelentek a gyereklapok oldalain, egyre közelebb kerülünk napjainkhoz, kevesebb lett a betű, több lett a rajz és a kép.

Huncut mókuskák a lapbemutatón

A vidám, mókás lapbemutató tovább folytatódott, de nekünk távoznunk kellett, hisz még sok minden másról írnunk kell. Csak remélni tudjuk, hogy jövőben, ugyanitt, ugyanekkor újra felelevenítjük majd ezeket az értékeket.