Verseny helyett közös játék
A 2019-es év több újdonságott is hozott a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár történetébe. Ez, a már hagyománnyá vált, diákokat célzó olvasó-vetélkedőre is ugyanúgy igaz. Míg az előző években az első díjakért zajló döntő amolyan tantárgyversenyhez volt hasonlatos, addig idén a szervezők úgy döntöttek, hogy laztanak a kereteken, és egy közös játékkal zárják a verseny utolsó szakaszát, ahonnan mindenki győztesként távozhat.
„Én az önfeledt olvasásnak vagyok a híve, és nem annak, hogy a gyerek szövegeket tudjon visszamondani. (…) A gyerekek folyamatos versenyhelyzetnek vannak kitéve. Nem szabad az olvasást is bele kényszeríteni ebbe a kerete. Szeretném, ha az olvasás mindig pozítív élmény maradna minden diák számára” – mondja Makkai Kinga, a program koordinátora.
Az ötödikes és hatodikos diákoknak Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című kötetét kellett elolvasniuk. A történet hősei nagyjából egykorúak az játékra jelentkező diákokkal. A két fiú, Dani és Zsombor nehezen találja a közös hangot szüleivel, a technikai eszközök, a virtuális valóság otthonosabb számukra. Egy adott ponton a két jóbarát a nagyapa történetei által szembesül a holokauszt témájával. És ezt kibontva kezdenek saját életükre, problémáikra reflektálni. E két mondatos ismertetőből is kiderül, a kötet nem kerüli el a nehéz témákat.
A műhelymunka több szakaszból állt. Elsőként a marosvásárhelyi, illetve a Segesvárról, Székelyudvarhelyről és Csíkszentdomokosról érkezett csapatokat ismerkedtek egymással a nemzeti színház 1-es számú próbatermében. Ezt követően a Tollforgatók, a 6. (B) Irodalmárok, a Túlélők, az Okoskodók, a Szószedők, a Csak Csajok, a Rágcsálók és a Helyesírók tagjai Magyari Izabella segítségével elevenítették fel a történet fontosabb eseményeit, hogy aztán szinte észrevétlenül a kicsit sem könnyű kérdések felé terelődjön a figyelem.
A 11-12 éves gyerekek olyan, akár a saját életükben is jelenlévő, kérdésekkel kellett szembenézniük, mint: mit jelent kiközösítettnek lenni, kiért és miért tartozunk felelősséggel, mennyire vállaljuk fel a saját hibáinkat, vagy hogy mit jelent bátornak, vagy éppen gyávának lenni.
A beszélgetés egyik alapkérdése: én hogyan cselekedtem volna az egyes szereplők helyében? Külső szemlélőként az az érzés fogott el, hogy túlságosan nehezek ezek a szavak – a holokauszt borzalmait tekintve – , mintha arra kérnénk őket, hogy fogjanak ölbe egy sziklákkal teli zsákot. Viszont, amíg ezen gondolkodtam, a diákok egyre másra emelték a kezüket, amilyen magasra csak tudták. Ők vállalják a döntéseiket, legalábbis elméletben. Olyan egyenesen és biztosan, ahogyan most a kezük az ég felé mered.
A foglalkozás második részét alternatív történelem órának nevezném. Barabási Tivadar színész vezetésével a diákok végigpörgették a regény történelmi hátterének fontosabb adatait. Sziporkázott a kérdezz-felelek. A diákok ontották az adatokat, Barabási Tivadar pedig megpróbálta összefonni azt egy érthető egésszé.
Ezt egy gyors vetélkedő követte, majd rátértek a műhelymunka leggyakorlatiasabb részére, ahol többféle feladattal, drámajátékkal egészítették ki, dolgozták fel a történetet. Maga a regény egy olyan kort és eseményt boncolgat, ami többszörösen túlnövi egy ötödikes gyereknek nemcsak a tudását, hanem azt hiszem a képzeletét is. Írom ezt annak tudatában, hogy ma a diákok sokkal többet látnak a virtuális világon keresztül, mint eddig bármely kor gyermeke. Amit mégis megérthetnek, azok a történet által kínált emberi viszonyok, és olyan kérdések, amelyek a kiskamaszokat ugyanúgy foglalkoztatják ma is, mint bármikor az emberiség közösséggé formálódása óta.
Lezárásként pedig sor került a díjazásra, ahol minden döntős diákot egyformán jutalmaztak a szervezők.
„Azt akarom, hogy ez a döntő ne is döntő legyen, hanem egy utolsó lehetőség a játékra, hogy a beszélgetések, drámajátékok által oldott körülmények között teljesedjen ki az olvasmányélmény, és nem utolsó sorban egységes jutalommal távozzanak a gyerekek” – hangsúlyozta Makkai Kinga. Az elégedett gyermeki mosoly pedig alá is támasztotta, hogy valóban szüksége volt ennek a vetélkedőnek a reneszánszra így a huszonöt év margójára.
Brassai Eszter
