Szabó Lajosra emlékeztek a színin

 A Stúdió Színház előtti emléktábla-avatást követően, a Művészeti Egyetem aulájában Lázok János színháztörténész, az egyetem jelenlegi tanára és a kötet szerkesztője, valamint Kovács Levente rendező és nyugalmazott tanár emlékezett  az egyetem rektorára a szép számban jelen levő érdeklődők társaságában.

Hangfelvétel lejátszásával, képvetítéssel és Szabó Lajosról szóló történetekkel idézték fel a volt rektor és tanár emlékét. Drámaírói munkásságának kapcsán Kovács Levente a következő anekdotát mesélte el: Szabó Lajos egy alkalommal saját jelenetét rendezte meg diákjaival. A szöveg  jóindulattal sem volt jónak nevezhető, a hallgatók azonban lelkiismeretesen követték tanáruk instrukcióit, és tiszteletből nem méltatlankodtak a nem túl sikeres szöveg miatt. A jelenet elkészültével Szabó Lajos megköszönte a diákok munkáját, és kijelentette, hogy ezzel a szöveggel a továbbiakban nem érdemes foglalkozni.

Ugyancsak Kovács Leventétől tudhattuk meg, hogy Szabó Lajos az intézet (kolozsvári indulásától kezdve) azon elkötelezett munkatársai közé tartozott, akiknek az egyetem jelentette az otthont. Véleménye szerint éppen ezt az érzést tolmácsolja a Lázok János által összeállított kötet, amely nem csupán a három drámát (Viharlámpás, Menekülés, Hűség), hanem Szabó Lajossal kapcsolatos egyéb dokumentációs anyagokat, drámáiból készült előadások adattárát is tartalmazza. „Két évvel ezelőtt egy szenátusi gyűlésen valaki megkérdezte, hogy ki is az a Szabó Lajos? Akkor úgy éreztem, hogy elérkezett az ideje, hogy valami nyomát hagyjuk annak a harminc évnek, amit ez az ember az egyetem életében és érdekében feláldozott.” – magyarázta indíttatását a szerkesztő.

Lázok János elmondta: második kötetet is tervez, melyben Szabó Lajos további két, történelmi drámáját – a Mentséget és a Bethlen Miklósról szóló Kancellárt – fogja közölni. Záró mozzanatként rövid részletet olvasott fel a Hűség című (utolsó) dráma bemutatójáról maradt emlékéről, amely inspirálóan hatott rá:  „A pillanatról nem készült felvétel: gyarló szavakkal most arra tettem kísérletet, hogy – Szabó Lajos pályaképének talán legtalálóbb záró mozzanataként – kivetítsem bennem élő vízióját.”
A könyvbemutatót Szabó Lajos sírjának megkoszorúzása követte a marosvásárhelyi református temetőben. (Keresztes Franciska)