Rosszul tálalják a kortársakat?

Kortárs írókat állít a középpontba Károlyi Csaba irodalomkritikus Mindig más történik. 25 irodalmi beszélgetés című kötete, amelyben a többek között Dragomán Györggyel, Nádas Péterrel, Péterfy Gergellyel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Szabó Magdával, Tóth Krisztinával, Závada Pállal, Györe Balázzal és Tompa Andreával beszélget az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese. A 2003 és 2015 között az ÉS számára készült interjúk bevezetnek az írói dolgozószobákba, közel visznek alkotói kétségekhez, nem mellesleg pedig ahhoz a korhoz is, amelyben együtt élünk, írók és olvasók. A szerzőt Kós Anna kérdezte a szerkesztői munkájáról, a könyvről, az interjúalanyokról és a kortárs magyar irodalom kihívásairól. 

Károlyi Csaba, irodalomkritikus
 

Károlyi Csaba hivatásként éli meg munkáját: többnyire olyan műveket olvas, amelyeket szeret, olyan szerzőkkel készít interjút, akiket tisztel, és nem kell minduntalan a sajtós életére jellemző időkrízissel küzdenie. Egy szerző megismeréséhez ugyanis fontos az egész életművet elolvasni, utána derül csak ki, hogy érdemes interjút készíteni vagy sem. „Én ezt szeretem csinálni és véletlenül meg is fizetik. Nem olyan jól, de nem ez a lényeg. Én, amit csinálok az olyan, hogy szombat-vasárnap is érdekel, hétfő reggel is, meg mindig” – magyarázta Károlyi.

Kós Anna és Károlyi Csaba
 

Az interjúkban kerüli a személyeskedést, ehelyett a művekre, életműre koncentrál. „Én a művekről szeretek beszélni és azért a szerzővel, mert garantált, hogy ő elolvassa. Rengeteg jó mű születik, amelyek nem kapnak kellő figyelmet” – hangsúlyozta a könyvbemutatón az ÉS főszerkesztő-helyettes. Az alkotás és a szerző között természetesen összefüggés van: „minden szerző a saját életével dolgozik, mindig azokat az elemeket dolgozza fel, amik az életében vannak.”

Van, amikor a sztárszerzőkkel is készít interjút. Az irodalomkritikus szerint velük a legnehezebb interjút készíteni, hiszen róluk már mindent megírtak. „Ilyenkor megvárom, hogy jelenjen meg valami új tőlük. Ahhoz, hogy legyen honnan elindulj, mindig kell egy apropó” – mondja.

Hozzáteszi, ma már a népszerű szerzők köteteire is egyre ritkább a kereslet. „Sok embert azért nem érdekel a kortárs magyar irodalom, mert rosszul van tálalva” – a mai kényszerből olvasó számára a költő, az író nem több egy szobornál, holott rendkívül hatásos lenne, hogyha az embereket szembesítenék azzal, hogy „igenis vannak élő írók, nem csak szobrok. Petőfi például borzasztó figura volt, amikor élt, a mai költő is borzasztó figura csak ő él”.

További magyarázat a kereslet visszaesésére Károlyi szerint az, hogy kortárs magyar szépirodalmat nem igazán lehet támogatás nélkül kiadni, ugyanakkor meg a népszerűsítési gyakorlatok sem eléggé hatékonyak. Maga a népszerűsítés kérdése is új problémát vet fel, hiszen ha valaki az igényeket figyelembe véve próbál meg regényt írni, akkor abból nem regény lesz. Az irodalomkritikus úgy látja, azok a művek és azok a szerzők, amelyek ténylegesen megütik a mércét többet kellene szerepeljenek a tévében, rádióban, interneten. S ez is akkor lesz a leghatékonyabb, hogyha egy közismert médiaszemélyiség szólaltatja meg a szerzőt, irányítja a figyelmet az életműre vagy a konkrét írásra.
 

Szöveg: Hamar Mátyás Ruben
Kép: Deák Zsombor